Tudom hogy te felejtettél, nekem most már végem
kiadom a haragom, és vele minden mérgem
remélem hogy bántásommal célba ér e nóta
elkaplak egy pördülőre, egy utolsó szóra

Távozásra késztetett e mocskos tetves világ
megpakoltam bőröndöm, csak az indulás mi rág
Tovább lépek elmegyek, véget ért a felvonás
Keserű a szájízem, nem kell már a megrovás

Ki vagy te és mit akartál, nekem már nem létezel
ismeretlen szemérmetlen játszótársként élvezel
hajíts engem messzire, és utánam se nézzél
azt mondod a lelked tiszta, tükörbe hát nézzél

Sokat kértem tudom én, te kevesebbet kaptál
lelkemet már széttiporva mélyre taszítottál
rég a földön feküdtem, rúgásodat még rám mérted
remélem hogy játékoddal önbizalmad feléled

Egyetlen a szív szerelem, egyszer te is megérted
megmutatom eredményét bezárkózva mivé lett
gondolatom feléd repül vedd elő e nótát
keserédes hangulatban égesd el a gyertyát

Ref.:
Közel álltam szívedhez de határát nem sértve
kopogtattam ajtódon de levegőnek nézve
egy ócska rossz emlék, mit feledni kéne
nem törölsz ki sehonnan, még itt vagyok még élek

Szivárványos üvegcsém már tompítja a havat
Az alkohol már borítja a fátylat szürke marad
színes kis gombolyag lebeg itt előttem
érzem már a hatását szenderülve eldőltem

Itt van már az egyenes, révbe érek én is
a célszalag mint drótkötél hasít rajtam végig
nem segít már semmi, visszatért az öntudat
sötétségbe burkolózott rövid távú kábulat

értelmetlen marcangolás, lényege már megfakult
nem hagyom már magamat, csak eltemet a múlt
kimászok a gödörből, próbálkozok szüntelen
de dobálják a földet rám, súlya olyan végtelen

semmit mondó életem, kitűzöm új lényegem
megmutatom mindenkinek, széttárom a két kezem
én is leszek valaki és megtöröm a jeget
egy magamfajta trógerből is jó ember lehet

Verse3:

Tapasztalat hozta el az új szellő reményét
nem értettem azt hogy te mit és miért tettél
bennem tiszta volt a szó, mivel feléd fordultam
szemét módon viselkedtem, állandóan feldúltan

Harcoltam egy szellemmel, nem létező démonnal
küzdöttem a nagy erejű, visszatérő álmommal
lábaimról ledöntött, reszketek mint árva gyermek
kiáltásom nem hallasztik, reményeim mind elvesztek

Érdektelen viselkedés, ez lenne a megoldás
törhetetlen védőfallal körbe vett egy áldomás
Te magad sem hitted, hogy szeretted volna
megkapod ezt tőlem most az utolsó szóra

Csalfa némaságoddal hazuttoltad önmagad
faljon fel az egyedüllét, rágjon szét a bűntudat
Tudom én a mesének, nem így lesz majd vége
Szemeidben szart sem érek, felfogtam már végre