Szép ahogy a padlról felszárad az elfolyt víz,
lassan párolog el, mint aki bűnt követ el.
Szép ahogy a telt kádból kifolyik a fürdővíz,
és az ajtó alatt tiszta szobába szalad.
És még az a szép, a szemből, amikor szájig szalad egy könnycsepp,
bár épp akiért sírsz az sosem érti meg.
Szép ahogy a konyhában sűrűbb lesz a félhomály,
s asztal mellett ülve eltelik a délután.
És még az a szép, szemből amikor szájig szalad egy könycsepp,
bár épp akiért sírsz, az sosem érti meg.
Adj új szeretőt rögtön, jöjjön inkább új börtön,
más bántson legalább, én magamat ne tovább.