Az osztályharc az volt,
Amikor a 7.b-be jártál,
És tollbetétből narancshéjjal egy tanárt eltaláltál,
Az adatbank megszült, és a tejautómata nevelt,
Négy ellenőrződ volt, és az is mindegyik betelt.
Neked azt mondták, hinni a templomban kell,
De van egypár dolog, amit még nem mondtak el.
Tudtad, hogy kell valakinek lenni ott fenn a mennyben,
De csak a matekdoli előtt hittél benne,
Érzed, hogy ő az, aki lát,
Értsd meg, hogy több vagy, mint akár az egész világ.
Nem a padra van vésve a te szíved,
Hanem benned a mélyben dobog,
Ez a legnagyobb kincsed,
És nemcsak egy könnycsepp egy ócska kis képeslapon.
Nem a 7. b-ben van a szíved,
Azon a legutolsó padon,
Nagyon drága az, kislány, ne arra firkáld a legújabb monogrammod.
Ma először vagy nagykorú,
Vibrál és pezseg a Nagykörút,
Itt harc az este és harc a reggel.
Azt hiszed te vagy a Schwarzenegger.
Körülötted lüktet a Tejútrendszer,
Valahogy érzed behúnyt szemmel,
Hogy valaki örül, hogy létrejöttél, mert nagyon kellesz.
Érzed, hogy ő az, aki lát, szívedből néz rád,
Értsd meg, hogy több vagy, mint akár az egész világ.
Nem a padra van vésve a te szíved...
Csak egy megszokott történet a tied,
Mert a szívedet rosszra adod,
Egy megszakadt hívás, egy megszakadt szív fáj
Mindig a túloldalon.
Nem egy matrica szív csak a te szíved.
Nem egy graffiti szív a falon,
Ez a legnagyobb kincsed,
És nem csak egy könnycsepp egy ócska kis képeslapon.