Annyit kérek, most hogy elszólít az út.
Annyit kérek, várj míg vissza térek!
Várlak téged, bármily hosszú lesz az út!
Várlak téged, nem kell ezt kérned!
Ha tőlem elválaszt most épp egy fél világ, nem bánom.
Ha százszor új nap kél, míg arcod újra látom.
Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít hát.
Én minden egyes pillanatban ott leszek veled, ha gondolsz rám.
Annyit kérek, tartsd még ébren azt a szót!
Annyit kérek, őrizd meg mit érzek!
Várlak téged, őrzöm mindazt, ami volt
Várlak téged, míg benned élek.
Ha tőlem elválaszt most épp egy fél világ, nem bánom.
Ha százszor új nap kél, míg arcod újra látom.
Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít hát.
Én minden egyes pillanatban ott leszek veled, ha gondolsz rám.
Ha elválaszt most épp egy fél világ, nem bánom.
Ha százszor új nap kél, míg arcod újra látom.
Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít hát.
Én minden egyes pillanatban ott leszek veled, ha gondolsz rám.
Ha elválaszt most épp egy fél világ, nem bánom.
Ha százszor új nap kél, míg arcod újra látom.
Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít hát.
Én minden egyes pillanatban ott leszek veled, ha gondolsz rám.
Ha elválaszt most épp egy fél világ, nem bánom.
S ha százszor új nap kél, míg arcod újra látom.
Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít hát.
Én minden egyes pillanatban ott leszek veled, ha gondolsz rám.
Gondolj rám!