Urbán krónikák - Vizeletvalóság (Jouldougoztál hallgathatsz bónusz dal)
2Arc
Na, jah, hé!
Szerencsét próbálni indultam bele a nagy világba,
a tárcámba' vákuummal, a zsemembe' ganja pipával.
A hónom alatt Macbook, a zsememben néhány Skinny (Graffitis spray),
a farzsebemet papír meg egy töltőtoll tölti ki.
Éjjel nappal utaztam, a határokat így átléptem,
kátránnyal nyugattam meg a szesztől duzzadó lépem.
A beateket csak pakolom, a rímeket meg kihányom,
kul' papírral törlöm meg a veszettségtől habzó arcom.
Szemem szürke volt, de a kék ég villant benne,
a a tehetség nem mellettem áll így ócskán szól a zene.
Sistereg a gondolat talán valami kisül belőle,
de én józanul is úgy ülök mint aki már be van lőve.
Bazsalyog az ajkam, füsttől tömör mámor,
menekülés a holnapból az alkonyból a mából.
A polgármester felszólít: Ülj le drága fiam!
ezzel úgy sem érsz el semmit ezért már a fasz is kivan!
Gyengéd érzelmeket ezért nem mutatok senkinek,
mellettem egy őrláng, de a konvektor rohadt hideg.
Szocialista kalori fair demokrata jövő,
de mégse fut a pukter itt meg kilyukadt a cső.
Luxus lett a játszótér, padlófűtés meg minden,
ott csücsülünk együtt a sáros meleg vízben.
Vidám lett a december, egy kis közös dagonya,
szotyolodva néz minket, aki nem fér be oda.
Refr. 2x
Szocialista kalori fair demokrata jövő
folyik ránk megint a pess kilyukad a cső
le-fel, le-fel az élet mint egy hinta,
minden egyes egyén csak egy vizeletminta.
Jah jah figyelj!
Éjjel tizenkettő, ránézek a vekkerre,
nem történik semmi úgy, ahogyan kellene.
Pár óra fetrengés után há' nem bírom már tovább,
fejembe fullcap-et nyomok lábamra meg deszkás csukát.
Elindulok bár lényem beleolvad a sötétbe,
ha valaki látná biztos azt hinné, hogy betépve
róvom utam ezeken az üres utcákon,
hátamon a világ terhe, jah és a kabátom.
A kérdések mit eddig, nem tudtam megválaszolni,
mind utánam lógnak, megpróbálnak lassítani.
Minél többet kapunk annál többet cseszünk el,
minél jobban kapálózunk annál kevésbé jutunk fel.
Ezért nem is hajszolom az illékony ihletet,
beérem azzal is, hogy belém már megint vetett egy újabb magvat a világ,
mi folyton forog körülöttem.
Leülök egy padra úgy érzem jól bevettem,
vagy mikor lecsaptam az adagom, egy jó nagy pohárral.
Sejtem mi volt benne, de én csak
sodródom a sárga árral.
Egy elhagyatott padon szikár szökőkút mellett,
orrsövényem egy pár új flegmatikus rímre tellett.
A sötétnek panaszkodom fennhangon megint,
én mondom mi a bajom de ő szokás szerint legyint.
Nem érdekli igazán de választás híján meghallgat,
haza küldene, tudom, hogy mondjam inkább a négy falnak!
Nah látom itt sem kellek összepakolom magam,
bosszankodva tócsába rúgok, elég gyanús szaga van.
Nem törődök vele, sőt igazából semmivel se,
nem mintha egyébként nem nyakig csücsülnénk a pisiben!
Refr. 2x
Szocialista kalori fair demokrata jövő,
folyik ránk megint a pess kilyukad a cső
le-fel, le-fel az élet mint egy hinta,
minden egyes egyén csak egy vizeletminta.
Csörög a depresszió lánca, beérkezem a bilibe,
meleg sós levecske ül meg most érdes tenyeremben.
Meleg van de ő fázik, összerezdül a felszínen,
eldobom mert gusztustalan húgy szag száll a levegőben,
de barátom nyisd ki a szemed, ez a vizeletvalóság,
nehezen cipeled te is mert súlyos mint egy sózsák.
Súlyos, mint egy sózsák.
Szerencsét próbálni indultam bele a nagy világba,
a tárcámba' vákuummal, a zsemembe' ganja pipával.
A hónom alatt Macbook, a zsememben néhány Skinny (Graffitis spray),
a farzsebemet papír meg egy töltőtoll tölti ki.
Éjjel nappal utaztam, a határokat így átléptem,
kátránnyal nyugattam meg a szesztől duzzadó lépem.
A beateket csak pakolom, a rímeket meg kihányom,
kul' papírral törlöm meg a veszettségtől habzó arcom.
Szemem szürke volt, de a kék ég villant benne,
a a tehetség nem mellettem áll így ócskán szól a zene.
Sistereg a gondolat talán valami kisül belőle,
de én józanul is úgy ülök mint aki már be van lőve.
Bazsalyog az ajkam, füsttől tömör mámor,
menekülés a holnapból az alkonyból a mából.
A polgármester felszólít: Ülj le drága fiam!
ezzel úgy sem érsz el semmit ezért már a fasz is kivan!
Gyengéd érzelmeket ezért nem mutatok senkinek,
mellettem egy őrláng, de a konvektor rohadt hideg.
Szocialista kalori fair demokrata jövő,
de mégse fut a pukter itt meg kilyukadt a cső.
Luxus lett a játszótér, padlófűtés meg minden,
ott csücsülünk együtt a sáros meleg vízben.
Vidám lett a december, egy kis közös dagonya,
szotyolodva néz minket, aki nem fér be oda.
Refr. 2x
Szocialista kalori fair demokrata jövő
folyik ránk megint a pess kilyukad a cső
le-fel, le-fel az élet mint egy hinta,
minden egyes egyén csak egy vizeletminta.
Jah jah figyelj!
Éjjel tizenkettő, ránézek a vekkerre,
nem történik semmi úgy, ahogyan kellene.
Pár óra fetrengés után há' nem bírom már tovább,
fejembe fullcap-et nyomok lábamra meg deszkás csukát.
Elindulok bár lényem beleolvad a sötétbe,
ha valaki látná biztos azt hinné, hogy betépve
róvom utam ezeken az üres utcákon,
hátamon a világ terhe, jah és a kabátom.
A kérdések mit eddig, nem tudtam megválaszolni,
mind utánam lógnak, megpróbálnak lassítani.
Minél többet kapunk annál többet cseszünk el,
minél jobban kapálózunk annál kevésbé jutunk fel.
Ezért nem is hajszolom az illékony ihletet,
beérem azzal is, hogy belém már megint vetett egy újabb magvat a világ,
mi folyton forog körülöttem.
Leülök egy padra úgy érzem jól bevettem,
vagy mikor lecsaptam az adagom, egy jó nagy pohárral.
Sejtem mi volt benne, de én csak
sodródom a sárga árral.
Egy elhagyatott padon szikár szökőkút mellett,
orrsövényem egy pár új flegmatikus rímre tellett.
A sötétnek panaszkodom fennhangon megint,
én mondom mi a bajom de ő szokás szerint legyint.
Nem érdekli igazán de választás híján meghallgat,
haza küldene, tudom, hogy mondjam inkább a négy falnak!
Nah látom itt sem kellek összepakolom magam,
bosszankodva tócsába rúgok, elég gyanús szaga van.
Nem törődök vele, sőt igazából semmivel se,
nem mintha egyébként nem nyakig csücsülnénk a pisiben!
Refr. 2x
Szocialista kalori fair demokrata jövő,
folyik ránk megint a pess kilyukad a cső
le-fel, le-fel az élet mint egy hinta,
minden egyes egyén csak egy vizeletminta.
Csörög a depresszió lánca, beérkezem a bilibe,
meleg sós levecske ül meg most érdes tenyeremben.
Meleg van de ő fázik, összerezdül a felszínen,
eldobom mert gusztustalan húgy szag száll a levegőben,
de barátom nyisd ki a szemed, ez a vizeletvalóság,
nehezen cipeled te is mert súlyos mint egy sózsák.
Súlyos, mint egy sózsák.
kapcsolódó videók
