I.

életem, értelmem mindent össze tépek
kiírásom és képem önmagamban élő két énem
bennetek nem kételkedem
csak nem értem hogy sokszor labilis és kétes érzelmeket
egyszer passzív és negatív a lény
máskor pedig pozitív és szép az az élmény
amit együtt éltünk rég rég rég rég
szeretném ha szeretnének mint egykor rég
most mért ég az ami szép mint akár éjjel a csillagos ég
olykor úgy érzem lelkem testem köré lép
és az univerzumban körül néz
a látvány édes mint a méz
amikor meg a levegővétel nehéz
lelkem testem felé néz
és rohamosan elindulok magam felé
itt az atmoszférába érve lelkem lángokra lobban
és a föld felé zuhan az éjszakában hullócsillagként

II.

úszok be vízbe lassan lecsurgó könnycsepp
tükrébe megcsillan sok elfelejtett fizetetlen csekk
mit az élet adott át de benne megbújik a bánat
áfás boldogság mit az adófizető bemond
szürke csuklyások állnak közbe (??????)
mindig robbanásra váró soha el nem égő kanóc
kibonthatatlan góc értelmetlen szappan opera
néha egyszerű tiszta gondolatok sora
lélek mélységbe néző üres fekete szempár
máskor fény a sötétben tarka neon lámpaár
bárány felhők szárnyán száll hosszú kondenz csíkot húzva
máskor mélységekbe lent jajgat az éves pora
reklamáló vevők hosszú tömött sora
kiknek nincs baja a világgal csak kibaszás a karma
támadó oroszlán de behúzva a karma
közhelyes koptatott szöveg de üt minden sora
mint te züllött alkoholista kinek elfogyott a bora
máskor mindenre bólintó belenyugvó katona
sikamlós művagina lemerült vibrátor
rímekbe írt tükörkép önmagának diktátor...