Lehetnék napfény bársony arcodon
Esőnek íze édes ajkadon
Vad féltékeny szívemnek
menedék úgy akarom
de nem szólsz nem hívsz
meg sem kérdezel
mondd mit ér az ha volt is álmunk
hiszen vétlen tűnik el
Ez a dal látod elkísér
ha más utakra tévedsz
közös híd lett a szenvedély
hozzád hajt távol tart,
ez a dal látod elkísér
ha tévutakra tévedsz
amíg hallod még van remény
bárhol jársz visszavár
mindig visszavár
te vagy a napfény sebzett szívemen
viharban állva lettem nincstelen
a felhőkkel indultam
ahogy más átutazó
az érzés itt él még de szólni képtelen
a büszkeségem ha vissza enged
többé nincs mit féltenem
Ez a dal látod elkísér
ha válasz úthoz érek
csak az őszinte szenvedély
érj hozzám gondolj rám
Ez a dal érzem elkísér
és újra vissza nézek
amíg hallom még van remény
mellém állsz visszavársz
mindig vissza vársz
Rohanó évek gyűltek fel
szerelem volt én átéltem
még van időnk lassíts
mert így elmész mellettem
Ez a dal mindig elkísér
ha válasz úthoz érek
csak az őszinte szenvedély
érj hozzam gondolj rám
Ez a dal érzem elkísér
hogy újra vissza nézek
amíg hallom még van remény
bárhol jársz visszavársz