Fülembe hallom még az üstdobot,
A számban érzem még a vermuthot,
Fejemben érzem még az éjszakát,
Az éjszakának minden mámorát.
És aki muzsikált, szívembe beletalált…
Az a jamaicai trombitás,
Egy jó fej, nem vitás.
Hogy fér egy trombitásba ennyi láz,
Úgy nem fúj senki más.
Úgy hívják: aranyszájú trombitás,
A foga úgy vakít, akár a hó…
Zenéje egzotikus csábítás,
Egyszerre andalít és lázító.
Előkelő, akár egy brit naszád,
De ő a lángolás,
Jamaicaiban is ritkaság
Egy ilyen pompás trombitás!