Nem volt igazam, amikor azt hittem,
Már nem szeretem.
Utólag, jaj, de könnyen észreveszem.
Milyen ostoba volt a feltevés.
Nem volt igazam, ha arra számítottam,
Elfeledem.
De ez most nem segít az életemen.
Kicsit sokba került a tévedés.
A te árnyékod, úgy látszik, mindig elkísér,
A te emléked véget nem ér.
Soha boldogság nem hordott ennyi bánatot,
És a vesztes, semmi kétség, én vagyok.
Nem volt igazam, amikor azt hittem,
Már nem szeretem.
Ha kicsit késve is, de ébredezem.
Milyen ostoba volt a feltevés.
Nem volt igazam, ha arra számítottam,
Elfeledem.
Valaki boldog most az én helyemen.
Milyen sokba került az, hogy így sikerült,
S nekem maradt az emlékezés.