Van egy vigasz dallamom,
Bármi bánt, dúdolgatom.
Hogyha felbosszantanak
Én belőlem dal fakad.
Egyszer történik meg az ilyen,
Egyszer tudták játszani velem,
Egyszer vertem falba a fejem,
Egyszer, egyszer és nem többször.
Egyszer történik meg az ilyen,
Egyszer tudták játszani velem,
Egyszer vertem falba a fejem csak!
Főnököm, ha összeszid,
Méreg engem nem vakít.
Hogyha pénzem elveszik,
Mások majd csak felveszik.
Egyszer történik meg az ilyen,
Egyszer tudták játszani velem,
Egyszer vertem falba a fejem,
Egyszer, egyszer és nem többször.
Egyszer történik meg az ilyen,
Egyszer tudták játszani velem,
Egyszer vertem falba a fejem csak!
Hogyha párom lehagy, óh’,
Nálam ez sem rendhagyó.
Ám, ha visszaküldi más,
Akkor nincs vigasztalás.
Egyszer történik meg az ilyen,
Egyszer tudták játszani velem,
Egyszer vertem falba a fejem.
Egyszer, kétszer, négyszer, ötször.
Tízszer, hússzor, százezerszer.
Egyszer történik meg az ilyen,
Egyszer tudták játszani velem,
Egyszer vertem falba a fejem.
Elmondhatnám még egy párszor,
Hiszen végtelen a számsor!