R.o.N:
Isten embert teremt, ember istent öl meg
Ahogy a vezetők a saját kardjaikba dőlnek,
Kártyavár a nemzet, vihar minden lélegzet,
Láttam hogy gyilkol egy felállított téveszme,
Önkritikával vértezve haladunk a pokolba,
Nem bízhatsz már családba, barátba vagy rokonba,
Mert minden önérdekű, segítségért köpnek szemen,
Ha zuhanok csak az ég ragadja a kezem.
Estem már magasról, bíztam vakon benned,
Nem értem, amit tettél miért kellett megtenned.
Estem már magasról... szívembe zárni...
Aszfaltod a láncod, újra fel tudtam állni.
Mégis hányszor bocsájtottam meg, te hányszor basztál újra át?!
De nem nézek már hátra, hiszem miért néznék hátra?!
Azt hitted nélküled nem vagyok képes élni,
Mégis kettőnk közül úgy látom te tanultál meg félni.
Nem értem miért hitted azokat a dolgokat,
Hogy melletted nem létezhet mellőled vágyó gondolat,
Így te maradtál magadnak, én találtam meg önmagam,
S míg smaragdnak hívtál, te maradtál a tört arany.
(Nem értem miért hitted azokat a dolgokat,
Hogy melletted nem létezhet mellőled vágyó gondolat,
Így te maradtál magadnak, én találtam meg önmagam,
S míg smaragdnak hívtál, te maradtál a tört arany.)

Ref:
A naplómban kutatva e napokban megmutatja
Azt, ha Isten adna boldogságot, akkor ő azt már az alapokban elmulasztja;
Jókedv, szerelem,
Szakítás, bánat, bosszú, fegyelem.

bEne:
Jó néhányszor szembesültem már az életemben,
Hogy ha kitárom a kezem üres tér lesz két kezemben,
Így hát csodálkoztok, mért vagyok boldog a félelemben,
Hogy ha északnak elhajóznék azt mondanám, hogy délre mentem.
Igen tévedhettem, magányt szenvedéllyé tettem,
Mert minden, mit érezhettem, önmaguktól szétrepedtek,
Minden féle tettek, mára már semmivé lettek,
Az eddig átélt emlékképeim kilyukasztott tikettek.
Ezt most csak ti nektek, hisz tudom, nem ismertek,
De éppen ez most a lényeg, hogy egy full ismeretlent figyeltek,
Talán mi szavunk is ér annyit, mint a celebeké,
Erre is felfigyeltek vagy ehhez váljak eretnekké?
Én már érzem, ennek nem így kéne lennie,
A boldogságot nem megpróbálni, boldognak lenni kell,
Menni kell előre, hiszen ettől jutsz előbbre,
Én is megteszem mi tőlem telik, ettől kapok erőre.
Jussunk az élmezőnybe, kívánlak Valhalla,
A vezetőség engem is bárcsak meghallana,
Mert nyílt napokat tarthatna, hogy tudjuk mi a jó,
És végre sugározna valami jót is a híradó.
Riadó, ez nektek szól, nesztek,
Kik elvesztett szerelmek vagy épp elfelejtett exek,
Most az angyalok hozzám már leszálltak és megérkeztek,
Tehát végeztem, de már késő, mert velem már végeztek.

Ref:
A naplómban kutatva e napokban megmutatja
Azt, ha Isten adna boldogságot, akkor ő azt már az alapokban elmulasztja;
Jókedv, szerelem,
Szakítás, bánat, bosszú, fegyelem.