Briszéisz:
Foglyod vagyok?
Achilleusz:
Nem, a vendégem.
Briszéisz:
Hagyd az öldöklést, térj haza!
Achilleusz:
Te vagy nekem a béke ebben a háborúban, Apollón papnője.
Csak egy simítást, csak egy szót, csak egy tépett takarót,
Csak egy mozdulatot, csak egy táncot;
Csak ennyi hiányzott…
Briszéisz:
Csak egy könnycseppet, csak egy pillanatot – csak ami megmaradt nekem -,
Csak egy nyitott ajtót, hová beléphet szívem;
Csak ennyi hiányzott…
CSAK EGY CSENDES ESTÉT, AHOL KETTEN VAGYUNK,
AHOVÁ MÁS NEM JÖN EL;
HOVÁ NEM JÖNNEK A SZELLEMEK, SZÍVEK DOBBANÁSA A JEL!
Achilleusz:
Lásd amit látok -
- Briszéisz: Lást, amit láthatsz, -
Szívem is fáradt… -,
Lásd amit látok – ahogy kívántam:
- Briszéisz: Lásd, amit láthatsz:
EGY CSENDES ESTÉT, AHOL KETTEN VAGYUNK;
SZÍVEK DOBBANÁSA A JEL!