Achilleusz:
-Ne félj, fiatal lány!

Briszéisz:
-Tán félnem kéne?!

Achilleusz:
-Te maradtál a templomból az egyetlen kísértet.

Briszéisz:
-Boldog vagy hogy ölhettél.

Achilleusz:
-Az a dolgom.

Briszéisz:
-Ne várd, hogy féljek tőled!

Achilleusz:
-Nekem ez a sorsom.
Hogy hívnak, fiatal lány? Tán neked is van neved...

Briszéisz:
-Az én nevem "senki", elégedj vele!

Achilleusz:
-Idehoztak téged Agamemnón sátorából...

Briszéisz:
-Nem félek a haláltól... A királyod nem bátor!

Achilleusz:
-Nem tartozom hozzá, nekem nem királyom.

Briszéisz:
-De ölni akarsz, neked ez a mámor!
Apollón templomában mindenkit megöltek.

Achilleusz:
-Ez csak egy háború, az embereim követnek.

Briszéisz:
-A gyilkolásért kapod a pénzt, ez volt az álmod?!

Achilleusz:
-A lelkemmel fizetek, eltemetem a vágyat.
Próbáld ki vagy hívd ki az istenek haragját, de a csillagok megírják mindannyiunk útját!

Briszéisz:
-Tudd meg, valahol mélyen valami van a szívedben, tudd meg, az ölés, a vér nem lehet egyetlen kincsed.

Achilleusz:
-Ki vagy te, fiatal lány?

Briszéisz:
-Egy trójai papnő.

Achilleusz:
-Ki küldött hozzám?

Briszéisz:
-Appolón, a fény, az örök teremtő.

Achilleusz:
-Csak szeress, ne kérdezz! A nappalok kemények, az éjszakák vakok és sötétek, tele bánattal, reménnyel.

Briszéisz:
-Nincs mécses, alig fénnyel, mely vezet hozzád hogy elérjem, amit szeretnék, ami éltet, várakozással, szenvedéllyel.
Ne indulj még, eltévedsz!
Szégyellem, de úgy félek...

Achilleusz:
-Itt maradok, ha kéred, ha félsz sose szégyelld.
Nem az vagyok, akit képzelsz.

Achilleusz, Briszéisz:
-JÓ LENNE EGY NYUGODT NAP, EGY PERCNYI BÉKE.

Achilleusz:
-Az éjszaka hangjai szólítanak engem.

Briszéisz:
-A sötétség árnyai bekúsztak szívembe.

Achilleusz, Briszéisz:
-ODAADTAM MINDENT, AMIT KÉRTEK,
CSALÓDÁSAIM ÍRATLAN REGÉNYEK.
VANNAK EMLÉKEK, AMIK CSAK ENYÉMEK,
LELKEMBEN EGYÜTT ÉL A HÁBORÚ, S A BÉKE.

2X: MARADJ MELLETTEM, EGYEDÜL ÉLEK,
MARADJ MELLETTEM, LEGYÉL TE AZ ÍGÉRET!
VANNAK EMLÉKEK, AMIK CSAK ENYÉMEK,
LELKEMBEN EGYÜTT ÉL A SZERELEM, S A VÉGZET.