Német-amerikai sláger
MAnökkenProlEtarZ
Szandálba homok, szembe szél
Meleg a betonok hátán
Hiába minden, ha nem napozik
Az életem szabad strandján
Kérdezi, mi a baj, nincs bajom
Sor van a lángosos standnál
Két deci kóla kezében lóg
Gyűlik a távolság
És én nem tudom, hogy mitől félek, tarts meg
Szomorú lenni, tarts meg
Nem szeretnék többé már
A rádió sistereg, halkítsd le
Ha fenn az ablak, húzd le
Had jöjjön be az elmúlt nyár
Ha lehalkítva menne az égbolt
A szívem úgy túldobogná
Ujjbegyem dobol a homlokodon
A nap most megy az ég alá
Az élet olyan kis semmiség és
Biztosan fáj a halál
De majd egymásba fogunk fogódzkodni
Hogyha végtelen tér a táj
És én nem tudom…
És ne érezzük mindent elszalasztva a polcos szekrények mellett a fotelban
Hogy a távkapcsoló egyszer csak kihull kezünkből a kockás plédre
és a szemünk még nyitva van
És én nem tudom… (2x)
Meleg a betonok hátán
Hiába minden, ha nem napozik
Az életem szabad strandján
Kérdezi, mi a baj, nincs bajom
Sor van a lángosos standnál
Két deci kóla kezében lóg
Gyűlik a távolság
És én nem tudom, hogy mitől félek, tarts meg
Szomorú lenni, tarts meg
Nem szeretnék többé már
A rádió sistereg, halkítsd le
Ha fenn az ablak, húzd le
Had jöjjön be az elmúlt nyár
Ha lehalkítva menne az égbolt
A szívem úgy túldobogná
Ujjbegyem dobol a homlokodon
A nap most megy az ég alá
Az élet olyan kis semmiség és
Biztosan fáj a halál
De majd egymásba fogunk fogódzkodni
Hogyha végtelen tér a táj
És én nem tudom…
És ne érezzük mindent elszalasztva a polcos szekrények mellett a fotelban
Hogy a távkapcsoló egyszer csak kihull kezünkből a kockás plédre
és a szemünk még nyitva van
És én nem tudom… (2x)
kapcsolódó videók
