Csitt, most ne beszélj, csak gondolj valami szépre
Mondja a féltő anya, apró gyermekének
Gondold, hogy a térről, felnézel az égre
S látod, amint a szellő, egy felhőt hajszol éppen
Még közelebb húzza, szívéhez gyermekét
Már nem tart sokáig, vigasztalja lelkét
S a falak megremegnek, por és vakolat
Önti el a dohos, sötét légópincét
Mert fölöttünk szállnak a bombázók...
Visít a sziréna, zeng az utca, tér
Lent az óvóhelyen, váll a vállhoz ér
Törik, szakad, robban, minden jó és szép,
Az otthon helyén immár … bombatölcsér
Mert fölöttünk szállnak a bombázók...
Győr és Budapest, Szombathely Szeged,
Szolnok és Debrecen, mindegyik égett
Sok tízezer bomba, hullott le az égből
Sokmillió könnycsepp, gyerekek szeméből
Mert fölöttünk szállnak a bombázók...
Csitt, most ne beszélj, csak gondolj valami szépre
Mondja a féltő anya, apró gyermekének
Gondold, hogy a térről, felnézel az égre
S látod, amint a szellő, egy felhőt hajszol éppen