Árpádházi Margit balladája
Dalriada
Néztem az égen kirajzolódó görög éjszakát
Csillagfény tengerében.
Jó uram koldusként, vakon kereng a
Hatalmas várnak börtönében.
Hová vet sorsom, hiába kérdem.
Zsoldosok dúlását meg sem értem.
Új hajnal fénye virrad- e még rám?
Vagy becstelenség?
Kolostor- magány?
Látom, a szolganép kínhalált halt,
A kincseket adná elő a hadnak.
Részeg tivornya lármája zajlik, a prédán
Karddal összemarakodnak.
Hová vet sorsom, hiába kérdem,
Szép Szülőföldemtől messze tértem.
Órák a percek, tán végzetem vár,
Vagy becstelenség, kolostor- magány?!
Zászlók lobogtak, és kürt hangja szólt,
Csillagok hulltak, császár vére folyt.
Gyűlölettel harsant köznép szava.
A Szent Palotába lázadás hatolt.
Híveid, Császárné, elfogytanak.
Mentsd puszta életed, óvd meg Magad.
A zárda mélyén, ha sorsod fordul,
Majd újra a trónról hallatszik szavad.
Kérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet!
Apám ajtajáig vigyen el engemet!
Vigyen el engemet, szép szülőhazámba,
Lelkemnek e földön nincsen nyugovása.
Nem lész nyugovása lelkemnek e földön
Tág rónára vágynék, s
Vár aranyos börtön.
Segíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet!
Puszta szél hazába vigyen el engemet!
Csillagfény tengerében.
Jó uram koldusként, vakon kereng a
Hatalmas várnak börtönében.
Hová vet sorsom, hiába kérdem.
Zsoldosok dúlását meg sem értem.
Új hajnal fénye virrad- e még rám?
Vagy becstelenség?
Kolostor- magány?
Látom, a szolganép kínhalált halt,
A kincseket adná elő a hadnak.
Részeg tivornya lármája zajlik, a prédán
Karddal összemarakodnak.
Hová vet sorsom, hiába kérdem,
Szép Szülőföldemtől messze tértem.
Órák a percek, tán végzetem vár,
Vagy becstelenség, kolostor- magány?!
Zászlók lobogtak, és kürt hangja szólt,
Csillagok hulltak, császár vére folyt.
Gyűlölettel harsant köznép szava.
A Szent Palotába lázadás hatolt.
Híveid, Császárné, elfogytanak.
Mentsd puszta életed, óvd meg Magad.
A zárda mélyén, ha sorsod fordul,
Majd újra a trónról hallatszik szavad.
Kérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet!
Apám ajtajáig vigyen el engemet!
Vigyen el engemet, szép szülőhazámba,
Lelkemnek e földön nincsen nyugovása.
Nem lész nyugovása lelkemnek e földön
Tág rónára vágynék, s
Vár aranyos börtön.
Segíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet!
Puszta szél hazába vigyen el engemet!
előadó:
Dalriada
album címe: Jégbontó
megjelenés: 2006
hossz: keressük!
kiadó: Hammer music / Nail Records
zeneszerző: Ficzek András
szövegíró: Ficzek András
stílus: folk-metal
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3044
album címe: Jégbontó
megjelenés: 2006
hossz: keressük!
kiadó: Hammer music / Nail Records
zeneszerző: Ficzek András
szövegíró: Ficzek András
stílus: folk-metal
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3044
kapcsolódó videók
