Egy zseninek nincsenek gátjai,
A magas c-t kacagva vágja ki.
Ha színpadra szólítja Thália,
Kinyílik, akár a dália.
Dráma, vagy operett, egyre megy,
Ha megrázom a kedvemet,
Engem a színpadon meg nem un,
A tisztelt publikum.
Csókra csábító delnő,
Az vagyok, amint kell.
Rút boszorkány, a tűzvész,
Égető szemekkel.
Rusztikus, derék asszony,
Szende, ….kislány,
Királynő, kofa, vagy masamód,
Főszerep nálam az epizód.
Az vagyok, amit játszom,
És figyelni kell rám.
Oly hangos, ha kitör a nagy siker,
Hogy néha több fülorvost hívni kell.
Ha tragédiába cseng válaszom,
Szemüveg nem marad szárazon.
Ha viccelek, a házak rengenek.
A nézők a széken fetrengenek.
A közönség kezemben bébi lesz,
Hááát ki érti ezt?
Mert horgoló nagymamácska,
Az vagyok, amint kell.
Pénz után futó lányka,
Kapkodó kezekkel.
Ógörög nimfa anyja,
Andalúz kalóz lett,
Hogy milyen egy igazi karrier,
Ma nekem ír Shakerpeare és Moliere,
Sőt a Csárdáskirálynő én vagyok,
Amint kell.