Nincs ki út innen, és tudom nem is lesz, amíg ilyen a világ addig minden nap csak a stressz.
Kiismertem mi miért történik, a boldogság csak egy eszme és a buktatók ezt vélik.
Összefolynak a napok, és bele untam hogy folyton mindenkinek csak adok.
Az út hidd el kurva nehéz, rájössz a céljaid nem léteztek és semmit se érsz.
Jó volna otthon lenni, de nincsen olyan hónap bazdmeg ne jönne közbe semmi.
Bele fáradsz az életbe, a családodért csinálod csak miattuk van értelme.
Kézen fogva én meg az árnyékom mindig bele török ha úgy döntök a sorsom átírom.
Futunk magunk hibái elől, de ki nem próbál tovább lépni az innen ki se tör.

Engem az utcám haza vár még, és emlékszem, hogy nem is olyan rég, a szél fújta minden álmunk szét.
Engem az utcám haza vár még, és emlékszem, hogy nem is olyan rég, a szél fújta minden álmunk szét.

Nincs olyan hogy szerelem, max találok egy olyan akiben magamat meglelem.
25 leszek és értem már, hogy azoké' a gádzsiké' akik elmentek mért nem kár.
Nem fogok bizonygatni semmit, de érted egyik kamid sem tett volna ennyit.
Folyton keressük önmagunkat, és akik azt mondták bennük bízhatsz csak hazudtak.
Jönnek a csekkek de miből?! azt nézzél pozitívan, meg éljél tiszta szívből. Hova.
Mikor össze omlik minden, olyankor csak te vagy és nincs veled az Isten.
Láttam álmokat romokban, álltam én is a sírnál és más vállán zokogtam.
Anyám szoknyája már nincsen, pedig onnan mindig olyan egyszerűnek tűnt minden.

Engem az utcám haza vár még, és emlékszem, hogy nem is olyan rég, a szél fújta minden álmunk szét.
Engem az utcám haza vár még, és emlékszem, hogy nem is olyan rég, a szél fújta minden álmunk szét.

Figyelek a srácokra mer' ha én nem tenném helyettük ki mondaná el?!
Elmegyünk egymás mellett, mer' ami mélyen bennünk az mások elől rejtett.
Örök kérdés a holnap, hogy hogy lesz, és hogy fogom megoldani most ezt.
Azt várom mikor fentről szolnak, csak húznák meg a ravaszt, mer' akkor tudom, hogy gyors lesz.
Az én csillagom már nem ragyog, tudnék többet adni, de mit tegyek hogyha nem hagyod.
A város fénye hazafelé elringat, újra otthon vagyok ahol nincs hírnév meg nincs színpad.
Nem kértem ezt az egészet, csak zenélek és ha azt hiszed arc lettem benézted.
Mert ugyan azok maradtunk, csak nincs kiút, és a szakadék fele szaladunk.

Engem az utcám haza vár még, és emlékszem, hogy nem is olyan rég, a szél fújta minden álmunk szét.
Engem az utcám haza vár még, és emlékszem, hogy nem is olyan rég, a szél fújta minden álmunk szét.
Engem az utcám haza vár még, és emlékszem, hogy nem is olyan rég, a szél fújta minden álmunk szét.