Én vagyok a fény, aki követi az utadat
Amíg nem találod meg magad, addig csak egy nulla vagy
Én vagyok az eső, ami felüdít és alá mos
Én vagyok a gyógyszered, nagy adagban halálos
Én vagyok az energia, ami mozgat
Ha ledobnak az égből milliókat felrobbant
Én vagyok a pap, aki megáld, aztán eltemet
A gyereked rám kacsint, ördögnek adom a lelkemet
Én vagyok a föld, amit napról napra kiásnak
Kizsigereltek aztán meglepődsz ha majd lerázlak
Én vagyok a pénz, amiért karodat adnád
Cserbenhagynak a szarban, én vagyok a bandád
Én vagyok a szíved, amit 70 évig hajtasz
Nem kímélsz, várhatod, hogy tovább hajtsak balfasz!
Én vagyok a remény, ami életben tart
Én vagyok az élet, amiben a remény meghal
Én vagyok a cella, ami elvág a családtól
Értük loptál, de pár évig nem láthattak mától
Én vagyok a hit, amihez a bajban fordulsz
Én vagyok a bank, aki kitett, aztán koldulsz
Én vagyok a tükör, amiben magadat látod
Én vagyok a pofon, amitől elkussol a szátok
Én vagyok a korlát, testben, lélekben, egy halántékban
Vagyok az emlék amit a tetted meggyaláz

Refrén 2×
Változnak az idők, tudom odafent látnak
Az utcán vannak a tesóim, még mindig csak rám várnak
Aki hisz bennem az érti miért dobban a szívem
Mit mondhatnék még az élet ilyen, menedék nincsen

Én vagyok a zene, ami a csontodig gátol
Én vagyok a szerelem, ami fájóan aláfagy
Én vagyok a gyereked, akiért életedet,
Az utolsót is adod, de suli helyett félre megyek
Én vagyok az utca, aki életeket formál
Én vagyok a kormány, aki a szarban odébbáll
Én vagyok az esély, hogy előrébb jussál
Én vagyok a lelkiismereted, ne hazudjál!
Én vagyok az az ember, aki a legjobb barátod
Aztán a csajom ágyában a te holmidat találom
Én vagyok a véred, le sosem tagadhatod
Én vagyok az idő, az életedből perceket lopok
Én vagyok a drog, ami elbódít
A vénádba hatol, mérgez aztán meg megfordít
Én vagyok a hang, amit az egész telep fúj
Én vagyok a hegy az óperenciás tengeren túl
Én vagyok a srác, akire a diszkóban hajtasz
De tőlem egy éjszakáson kívül mást nem kaphatsz
Én vagyok az iskola, ami embert tesz belőled
Én vagyok a fegyver, amivel lelőnek
Én vagyok a játék, ami évek óta nem tiszta
Én vagyok a hip hop amit nem tapsolnak vissza
Én vagyok a média, szaftolok, mégis szeretnek
Én vagyok a szeretet, amit sokan elfeledtek

Refrén 2×
Változnak az idők, tudom odafent látnak
Az utcán vannak a tesóim, még mindig csak rám várnak
Aki hisz bennem az érti miért dobban a szívem
Mit mondhatnék még az élet ilyen, menedék nincsen