1. Az érzések semlegesek,
a sorok vége félelmetesek.
Mikor engeded, közelítek, minden happy,
aztán, egy gondolattal ennyi volt bocsi.
Szeretlek, nem tudod felfogni,
a gondolatod hogy tud így elkandikálni?
Nem akarod elhinni. Fájdalmat akarsz okozni?
Akkor, tessék, itt vagyok, mindent kibírok,
még ha sírva is,
de gyáva módra meg nem torpanok, hiába akarod.
Az éltem felforgatod, de már érett fejjel,
az ablakon ki nem hajolok,
inkább a messzeségből, telt pofával vigyorgok.
Mintha azt mondanám.
Ennyi volt Babám.

Ref:Álmok égi fellege,
szerelemfák legteteje.
Hol nem járok,
képzelegve várok,
de egyszer úgyis elnyel,
a királyi árok.

Álmok égi fellege,
szerelemfák legteteje.
Rideg magány,
bús ármány.
Ha megtaláltad,
ne tartsd a hátad.

2. Bánat és könny,
most eltalált a börzsöny.
Rettegve, de a véleményem köpöm.
Rábaszok vagy sem, nem ferdíti az ívem,
csak ne akarj lenni az én lelki rémem.
Felfedem a tapaszom, nem a sebem takarom,
csupán megóvom.
Ami a lelkem is szennyezi,
nem szeretnék sokat kérni,
annyi hogy tudj velem egyenesen beszélni.
Az a,… Béna, Félt a pofára eséstől,
így nyugodtan írhat az érthetetlenségről.

Ref:Álmok égi fellege,
szerelemfák legteteje.
Hol nem járok,
képzelegve várok,
de egyszer úgyis elnyel,
a királyi árok.

Álmok égi fellege,
szerelemfák legteteje.
Rideg magány,
bús ármány,
ha megtaláltad,
ne tartsd a hátad.

3. Rettegve, várva,
de talpon állva.
Vártam a sötét, és zord jövőt,
minden ármánytörőt,
ami, blokkolta az erőt..
Megint vége egy szép résznek,
bókolhatnék a kapcsolatunk végének.
De nem teszem,
csak szimplán emlékszem,
de talán egyszer bevallom,
hogy tévedek,
és a hazugságom tengerében didergek.
(Prológus) :
Változnék, ha mernék,
ha az életemben visszatekintenék,
szép emlékeket, csak a karjaidban lelnék.


Ref(2x):Álmok égi fellege,
szerelemfák legteteje.
Hol nem járok,
képzelegve várok,
de egyszer úgyis elnyel,
a királyi árok.

Álmok égi fellege,
szerelemfák legteteje.
Rideg magány,
bús ármány.
Ha megtaláltad,
ne tartsd a hátad.

(Csákány Levente Csáky - Vége 2012-01-01).