Mit ér a gyáva oroszlán?
Elszaladok, ha morogsz rám!
De már azzal is elintézel,
Ha egy kicsikét sandán nézel rám.
Hogyha az égbolt megdörren,
Vagy ha az avar megzörren,
Szívem kalapál, annyira retteg,
Futok ám, mint akit elkergettek, jaj.
Megremegek, ha pockot látok.
Én félek, ha morgok rátok.
És nem tudom, hogy illik-e,
De sikoltok, ha rámnéz az őzike.
Éjjel az erdő rettenet!
A sok árnyék rontja a kedvemet!
Már csak a nappal rosszabb ennél:
Akárki meglát, bárhova mennél, jaj.
Mi vár még a világra,
Ha gyáva az állatok királya?
Nevessetek, de ne vessetek meg!
Fogadjatok testvéreteknek hát!