Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.

Addamz:
Az ajtót bezárom a magányt magára hagyom
Nem változnak a napok hát én sem változom.
Az érzés is a régi benned újjá éled,
Azzóta a fejemben őrzöm rólad az első képet.
Amikor először megláttalak olyan régen volt már,
Nem tudtam hogy ki vagy mégcsak hozzám se szóltál.
De teltek az évek, közös lett a sorsunk,
Átvergődtünk sokmindenen bármi is volt a gondunk.
Aztán elágazott az utunk mi mégsem szakadtunk el,
Hiszen össze tertott valami, amit minden ember átél egyszer,
Ez mégis valahogy más volt, a barátságnál több,
De a szerelemnek kevés volt.
Hogy mégsem talán nem voltak igazak az érzések,
Amik bennem égtek mikor úgyéreztem nap mint nap
Hogy elveszítelek téged de te mindig vissza jöttél,
A hangoddal, a jellemeddel magadhoz kötöztél.
Mostmár nem lennék meg nélküled egy lettem veled,
A zajban is mindig tisztán hallom a neved,
És ha kinyújtom a kezed, érzem a te kezed,
És ha az ég felé nézek tisztán látom a két szemed.

Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.

Addamz:
Elfúj minekt is a szél mint a lehulló falevelet,
Mintha liftben állnánk de nem jön a következő emelet,
A járdákon sétálva érzem belül mélyen minden megváltozott,
Semmi nem olyan mint régen.
A félelem is kisebb az ismeretlentől, az újtól az eddig fel nem fedezettől.
Álmokat vártunk de már tudjuk, hogy nincsenek,
A tényeknek élünk de én oda adom minden kincsemet,
Csak hagy lássam mégegyszer az álmok hamis fényét,
A képzeletvilágában a boldogság reményét.
Mindent, amiben gyerek fejjel hittem,
Amiért feladtam volna az elveim a lelkem.
Annyira szabadok voltunk régen egyszer,
Úgy tudtunk szárnyallni, ahogy ma már senki nem mer.
Hittünk még egymásban, abban hogy szép lesz a jövő,
És örökké fog tartani az együtt töltött idő.
De elmúltak az évek és én mindentől félek,
Ha változás jön, új jön, de jót már nem remélek.
Én örökké szeretni foglak téged mindegy, hogy merre jársz,
És ha elvesztettél az árnyékok mögött rám találsz.

Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Rám találsz ,
Csak rám vársz.