Senki se ismer, ahogy te se ismersz senkit,
Mindegy a látszat, ne higyj el neki semmit,
Eleinte tetszik, aztán kiderül a végén,
Kamu volt a haver, ki beszél minden félét.
Eltelik egy fél év, már nem keresve sokszor,
Neked mégis fáj, de nem segíthet doktor,
Belegondolsz olykor, együtt egy nagy körben,
ezek a képek mára eltűntek a ködben.
Maradsz mégis csendben, elengeded a kezét,
Aki rajtad nevet, hogyha megjegyzed a nevét,
Ennyi az egész,én tudom milyen érzés,
Talán ez az élettől,a legdurvább kiképzés.
REFRÉN. 3x
Az érzés, ami múlik,és csak telnek a percek,
Az együtt töltött idők,a sötétben elvesznek,
Múlt időbe raklak,nem jelentesz már semmit,
A közelembe férkőzni,már nem hagyok én senkit.

A közelembe nem hagyom,hogy beférkőzzön bárki,
Az eltöltött idő,ami döntésembe számít,
Nem hagyom,hogy kábítson a kitalált kis éned
Hiába is játszod magad,barátnak megtéplek,
Itt most az a lényeg,hogy csak magaddal törődj,
Ne pedig a történtekkel,ne magadat gyötörd.
Ha velegek itt törődj, ha a barátom van bajban,
Kinyújtom a kezemet,nem hagyom ott szarban,
Megsúgom ezt halkan,te is el tudod ezt mondani,
Vagy egyedül kell feküdhess,hogy , engem ki tudj osztani,
Kár már a mondat is,nem pazarlok rád több szót,
A régi pillanatokat,már bevette a ködfolt.

REFRÉN. 3x
Az érzés, ami múlik,és csak telnek a percek,
Az együtt töltött idők,a sötétben elvesznek,
Múlt időbe raklak,nem jelentesz már semmit,
A közelembe férkőzni,már nem hagyok én senkit.

Volt egyszer egy lány,akit soha el nem feledek,
Megmarad az emlék,elfelejteni nem lehet,
Vesztes menet volt,amit akkor játszottam,
Az örökké csak veled,mindig arról álmodtam.
Néha megátkoztam,mert nem bírtam a nyomást,
Hogy gyenge volt a kötelék,átestem én a korláton,
Így lett a jégzátony,mint a szilánkos a szívem,
De én voltam a naív,így összetörtem szíved.
Kéne már egy sziget,ahol csak egyedül vagyok,
A dőleidtől emlékektől egyedül meghalok,
Az életedre szarok,mer’ mindig lesz egy új társ,
Mindig jön egy új nap,mindig lesz egy új pár
Nektek bejönnek a pláza picsa arcok,
Mindig csak a flegma,de az őszintékre szartok,
Na mindegy is hagyjuk,nem bonyolódok ebbe,
De remélem,hogy vágod,miről szól a krekkem.

REFRÉN. 2x
Az érzés ,ami múlik,és csak telnek a percek,
Az együtt töltött idők,a sötétben elvesznek,
Múlt időbe raklak,nem jelentesz már semmit,
A közelembe férkőzni ,már nem hagyok én senkit.