Muzse :
Történt ez nem is olyan régen
kettesben álltunk az utcán a szélben
a szemedbe néztem és éreztem
te vagy az a lány akiért eddig léteztem
egyetlenegy érzés mi mindig tart
és ez volt az ami belülről szétmart
a szeretet amit irántad érzek
hogy nem mondtam el eddig kérlek értsd meg
féltem hogy nem szeretsz viszont
hogy nem akarsz mást csak baráti viszonyt
hogy elveszítek mindent miben eddig hittem
hogy nem leszel velem többé kincsem
a séták, a szavaid a hangod
minden mit tőled naponta kapok
érzem hogy nem vagyok egyedül
a gondom tőlem messzire menekül

Refrén : (Muzse)
Szeretlek téged ez nem kérdés
tőled nem kell más csak megértés
hogy imádlak ezt régóta tudom
és én ezt feladni sose fogom
egyetlenegy dolog amire mindig vágytam
hogy boldogok legyünk a nagyvilágban
hogy szeretlek ezt régóta tudtam
ha a szemedbe néztem mindig igazat mondtam

MoonisH:
Rómeó és Júlia lejárt színdarab
De én mégis benned keresem a fénysugarat
Szerelmünk kulcsa egy apró mozzanat
De már csak mankóval járok, mint a rokkantak
Fel is út, Le is út
Találtál már új fiút
Vágyam egy új remény
Nekem ez minden megér
A rap ez egyetlen támaszom
A lányokkal mindíg rábaszom
Ez az én válaszom
Rinyálhatsz a vállamon
De!
Most megcsapott a mámorod
Remélem szíved ajtaját rámhagyod
De félek, hogy nem szeretsz majd viszont
Hogy nem akarsz mást, csak baráti viszonyt
De!
Nem kell semmi csak boldogok legyünk a nagyvilágban
Nem kell több csak érezzük a harmóniát
A törödést és az életkritikát

Refrén : (Muzse)
Szeretlek téged ez nem kérdés
tőled nem kell más csak megértés
hogy imádlak ezt régóta tudom
és én ezt feladni sose fogom
egyetlenegy dolog amire mindig vágytam
hogy boldogok legyünk a nagyvilágban
hogy szeretlek ezt régóta tudtam
ha a szemedbe néztem mindig igazat mondtam

Muzse:
Itt állok előtted az én szívem tiszta
ebben a helyzetben nem leszek gizda
meglátlak téged minden más lesz
minden gondom új irányt vesz
szeretlek téged csak egy esélyt akartam
minden nap csak érted kapartam
minden nap csak érted küzdök
én megszerezlek akkor is ha beledöglök
veled sétáltam nagyon sok reggel
nem győztem kivárni míg a nap felkel
érted még tűzbe is megyek
én bármit meg teszek csak vele legyek
a szerelmemet nem adom másnak
én nem olyan vagyok hogy alád ássak
az eszem azt súgja hagyjalak a fenébe
de a szívem közbe lép és visszahúz a reménybe