Vallomás
Zoller Zsolt
Két kezemmel oltalmazni szeretném,
Óvni őt, míg szeretné,
Szívünknek arany kulcsát addig keresném,
Míg minden űrt kitölt a fény.
De talán nem tud rólam, s én csak hallgatok,
Így lekésem e vonatot,
Félek, eldob, mint egy ócska kacatot,
És a lelkem a síromba hull.
(Refrén:)
Hát ébredj sorsom, és hozd el nekem
A bátorságok mély vizét, hol nem kell kegyelem.
Hát ébressz fel engem, és irányísd kezem,
Mert vakvágányon nem vár senki sem.
Hideg szél fúj, de a szeme ajándék,
Tüzet lobbant, s benne ég,
A szívem menne már, de visszatart az ész,
Ez egy végtelen mókuskerék.
(Refrén:)
Hát ébredj sorsom, és hozd el nekem
A bátorságok mély vizét, hol nem kell kegyelem.
Hát ébressz fel engem, és irányísd kezem,
Mert vakvágányon nem vár,
Mert vakvágányon nem vár,
Mert vakvágányon nem vár senki sem.
Óvni őt, míg szeretné,
Szívünknek arany kulcsát addig keresném,
Míg minden űrt kitölt a fény.
De talán nem tud rólam, s én csak hallgatok,
Így lekésem e vonatot,
Félek, eldob, mint egy ócska kacatot,
És a lelkem a síromba hull.
(Refrén:)
Hát ébredj sorsom, és hozd el nekem
A bátorságok mély vizét, hol nem kell kegyelem.
Hát ébressz fel engem, és irányísd kezem,
Mert vakvágányon nem vár senki sem.
Hideg szél fúj, de a szeme ajándék,
Tüzet lobbant, s benne ég,
A szívem menne már, de visszatart az ész,
Ez egy végtelen mókuskerék.
(Refrén:)
Hát ébredj sorsom, és hozd el nekem
A bátorságok mély vizét, hol nem kell kegyelem.
Hát ébressz fel engem, és irányísd kezem,
Mert vakvágányon nem vár,
Mert vakvágányon nem vár,
Mert vakvágányon nem vár senki sem.
kapcsolódó videók
