Egy csavargó vagyok, mondták már páran,
egy utca gyerek, aki bátor és páratlan,
bejártam a városokat, sok mindent láthattam,
ilyen vagyok én látható, de olykor láthatatlan,
az utca rengeteg, veszélyt hordoz a hátán,
főleg éjszaka, mikor valaki örül más kárán,
ilyen az élet, nincs gyümölcs az élet fáján,
csak gyilkolás, betörés, szar a szar hátán,
én egy senki vagyok, a 10millió emberből,
ilyen az életem, egyszer lenn,egyszer fönn,
éldegélek én, a picike kis falumban,
hiszen az éjszakától meg az utcától, eleget tanultam,
én nappal aludtam, éjszaka meg mentem előre,
padra,hídra, kocsmára meg tetőre,
tetőről néztem ahogy fénylik a város,
szívtam a cigim, és ittam mint egy iszákos.

Ref:

Egy tróger, egy nagy tróger, él így, ahogy én.
Egy ember, egy kis ember, él úgy, ahogy én.

Ez vagyok én, nagy tróger, kis ember,
erős barátságot, kötöttem én istennel,
jobb mint egy sittessel, mert a napok szaladnak,
de igaz barátok, mindenkinél akadnak,
akik óvnak téged, és nagyon szeretnek,
bármi is történik, sosem felednek,
ha kell tűzbe is teszik a kezüket teérted,
éljed az életed, éljed amíg élheted,
az utcán töltött éjszakák basztak el az is lehet,
mert manapság az ember, már semmit sem tehet,
csak a padon fekhet,meg ihat,esetleg tekerhet,
meg félhet attól mi lesz holnap, kivel verekedhet
hidd el én is félek attól hogy mi lesz holnap,
mi vár rám, kik lesznek kik le szólnak,
vagy beszólnak, de nem fogok törődni velük,
szeretem a barátaimat, inkább leszek velük.

Ref:

Egy tróger, egy nagy tróger, él így, ahogy én.
Egy ember, egy kis ember, él így, ahogy én.
Egy tróger, egy nagy tróger, él így, ahogy én.
Egy ember, egy kis ember, él így, ahogy én.
Egy tróger, egy nagy tróger,
Egy ember, egy kis ember,
él így, ahogy én,
él így, ahogy én.