Legyen az, ami volt már,
Vagy legyen az, ami jó?!
Épp, hogy 18 múltál,
Te „sorsalakító”
A kék eget, nézted eleget,
S volt, ami már
Megfogott, hogy majd te fogod
Vinni akár
Ott legelöl a zászlót,
És nem csak követed úgy,
Ahogy a pont a zárszót,
Ahogy a szart, a húgy.
Kevés maradt belőled, a falat
Fejjel nehéz
Áttörni, s nem meggyötörni
A testet, miben élsz.
Nézz már fel,
Összetört szívű lény.
Hány év ég el,
Úgy, hogy nincs benne tűz, se fény.
Miért kéne félni, ha látnak,
Hogy mást csinálsz, mint amit csinálnak,
Csináld, csak úgy, ahogy én
Ne légy szellemi szegény legény!
Lesz egy nap, amikor már,
Úgy érzed, nem tudod,
Az vagy-e, aki voltál,
Vagy minek gondolod
Magad, ha a szabad lélek a szavak
Szintjén nem él.
Légy okos, légy céltudatos,
És mindig remélj.
Aztán eljön a másnap,
S boldogabban kelsz.
Elmúlt a lázad,
Szellemi súlyt emelsz
Azzal, ha hagyod, hogy minden napod
Céllal legyen új,
Alkotsz és érték lesz minden, nézz szét,
A fény a szemedbe szúr.
Nézz már fel,
Összetört szívű lény.
Hány év ég el,
Úgy, hogy nincs benne tűz, se fény.
Miért kéne félni, ha látnak,
Hogy mást csinálsz, mint amit csinálnak,
Csináld, csak úgy, ahogy én
Ne légy szellemi szegény legény!