Nem lesz, soha többet, forró csoda éj
Nem hoz, csak a csöndet, vissza többet a szél
Érezd, ahogy a pillanat, eltűnik a folyón
Élvezd, ahogy a szívem, áthatol a golyón
Kavarog az agyamban annyi minden,
És már zavar a por a fogam között
Ledőlnék, de egy perc ónyugtom sincsen
A képed lebeg az ágyam fölött
Kimozdulnék néha én is
De az árnyékom egy nagyon sötét alak
Felugorhatnál valamelyik este
Sosem vagy itt, hogy kidobjalak
Érezd, amit én érzek,
Hallgasd te is amit én hallok
Kérd tőlem azt, amit én kérek tőled
A tükörbe lásd, amit én látok
Test a teshez, hamu a hamuhoz
Test a teshez, hamu a hamuhoz
Test a teshez, hamu a hamuhoz
Test a teshez, hamu a hamuhoz
A szárnyad, bilincsbe zártam, baby
Dőlj hátra, engedd ki a karmod
A házad, igen, ahol én jártam
Porrág égett, tudom a titkod:
Szív a szívhez, por a borhoz
Szív a szívhez, por a borhoz
Szív a szívhez, por a borhoz
Szív a szívhez, por a borhoz
Hagyod, hogy rád találjon, aztán bilincsbe zárjon
Az utolsó döfés előtt hagyod, hogy a véredből igyon egy kortyot
És a hálót körbefonja, újra meg újra,
Ez egy állat, neki a karma csak annyi: tudja, hogy élni akar ma
Nem lesz, soha többet, forró csoda éj
Nem hoz, csak a csöndet, vissza többet a szél
Érezd, ahogy a pillanat, eltűnik a folyón
Élvezd, ahogy a szívem, áthatol a golyón