Ismerem az utam de már mindent elvesztetem,
A szivem vitt hozád,de te még is el löktél,
Számomra a szerelem és a szenvedés egyé vált,
Minden amiben hittem mindent el veszitetem,
úgy éreztem nem vehet el senki tölem,
De most már tudom, hogy nem az én kezem fogod,
Most már véglek itt hagytá egyedül,
Amit tőlem kaptál azt soha senki más nem fogja meg adni,
Be ismerem sokat hibáztam ,
De tudod én sem lehetek hibátlan,
Minden szeretlek szó amit mondtam neked igaz volt,
És ez volt ami lassan darabokra tört,
A sebbek még nem fortak be és minden nap feltépik,
Mert minden egyes szavad a szivemet széttépi,
A sok hisztidet is újra és újra elviselném
Csak újra a kezed foghatnám,
Minden este az arcodat látom és rám,mosolyogsz,
Fáj még nagyon hogy igy kellet alakulnia,
Egy újabb esély majd talán, meg ment.

Hiába éreztem hogy szeretsz,de én még is féltem,
Csak fogd meg újra a kezem és ne enged el kérlek,
Félek hogy elengedtél félek hogy újra el löksz,
Félek hogy elmész és el nem érlek,
Mikkor veled voltam én csak érted éltem de most csak sodrodok az árral,
Anyit kérek ha újra velem leszel ne enged el többet kezem,
Nem kell már más mondtam már párszor,
Ahogy azt is el fogom h szeretlek millioszor,
Benned meg találtam amit kerestem,
Találtam egy szigetet ahol te és én vagyunk korlátok nélkül,
Ahol veled szeretnék meghalni végül,
Az útolso mosolyod látni utoljára,
Melybe ott van a sok emlék egy úton járva.