Verze 1.
Egy régi kép ami itt bent porosodott,
Egy elszáradt levél ami a földre le hullott,
Az álmok tengerén evezgetek lassan,
Hogy ami egyszer megtörtént meglehet újra,

Miértek vannak válaszok nincsenek,
Nem maradt más csak felvillanó emlékek,
Ezt hagytad itt na meg egy törött szívet,
Szivárvány helyett most köd szövi át az eget,

Mint röpke pillantás ennyinek tűnt,
S ennek végeztével életkedvem eltűnt,
Fáj a szakítás de nélkülözhetetlen,
Kell a csalódás hogy újra boldog lehess,

Tudom hogy nem jössz de mégis jó várni,
Hazudni kell a szívnek hogy ne tudjon fájni,
Csábít a halál de sajnos én nem merem,
Kihagy az elmém a józanságom vesztem,

Nem telik el pillanat perc vagy óra,
Hogy egyetlen gondolatom ne rólad szólna,

Ref 1x.:
Egyedül vagyok terád gondolok,
Nehezen telnek nélküled a napok,
Az előző dalban azt írtam újra élek,
Most a könnyeim fojtogatnak és újra félek,

Verze 2.
Az élet szart sem ér mióta nem vagy velem,
Gyere vissza kérlek és szorítsd meg a kezem,
Az élet szakadék és mi a két végén ülünk,
mert négyzeté vált a mi szerelmes körünk,

A lágy szellő át suhan a lelkemen,
Hiába ezer szó hiába ezer cselekedet,
A szívemben még mindig csak te virágzol,
Üzenem ordítva szeretlek hiányzol,

Újra élek ez a gyönyörű mondat,
Szívemben még mindig meg meg dobban,
De az eső egyre - egyre csak csepeg ,
Félek a felhőktől amik betakarják az eget,

Egy őszi délutánom fejemet lehajtva,
Sétálok kereslek a lelkem nyugtalan,
Néha van úgy hogy minden ellened szól,
ilyenkor kell erősnek lenned és felállnod,

Esténként mikor rám tör az álom,
Lelkem mélyén édes arcodat látom,
Látom arcodat és átölellek téged,
Oda súgom utoljára szeretlek édes,

Ref 3x.:
Egyedül vagyok terád gondolok,
Nehezen telnek nélküled a napok,
Az előző dalban azt írtam újra élek,
Most a könnyeim fojtogatnak és újra félek