Törpe:
Ifjú Hercegünk és egy másik jóbarát
Csipkerózsa között alvó lányt talált.
S áll a szörnyű fogadás, hogy kinek ébred fel,
Az egyik győz, a másikat a halál jegyzi el.
És ő eldalolta száz varázsdalát,
S a lány csak aludt egyre mélyebben tovább,
S egy merész csókkal, ó, a másik ébresztette fel
S a Herceg igazi lovag volt, és tette, amit kell
ó, ó,
Mind:
Ez ő, ez ő, a tiszta hangú vesztes ő,
Ez ő, ez ő, az elfelejtett verselő,
Ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
Nézzétek micsoda szellem ő!
Herceg:
Nyolc törpe volt, de sötét és mély a bánya
S a mélyben az egyik őrségben állt,
Lámpásnak hívták s a többiekre várt.
Múlt a perc, és múlt a nap, a hét,
S nem jött vissza érte már a másik hét,
Mert megérkezett Hófehérke, és ő olyan szép,
Hogy barátjukat egyszerűen lent felejtették.
ó, ó,
Mind:
Ez ő, ez ő, az ottfelejtett őrködő,
Ez ő, ez ő, a nyolcadik kis törpe ő
Ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
Nézzétek micsoda szellem ő!
Kölyök:
Sötét a vár, magas a trón,
És így szólt a bíró:
Törpe:
Az ítélet halál!
Kölyök:
És lent a hóhér az ártatlan Kölyökre vár,
Mert kimondta azt, mi rég látszik már,
Hogy nézzétek, mesztelen a király.
A néma hóhér felkapja őt,
És rohan a városon át.
De mindenütt ellenség, mindenütt túlerő,
S egymásnak karjában hal meg a két menekülő.
Mind:
Ez ő, ez ő, a jó, a néma Meglökő,
Ez ő, ez ő, a szókimondó gyermek ő,
Ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
Nézzétek micsoda szellem ő!
Ez ő, ez ő, a Kölyök és a Meglökő,
Ez ő, ez ő, a Törpe és a Herceg ő,
Ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
Nézzétek micsoda szellem ők!