Mamóka:
Nehéz, nehéz
sok hosszú év nagy súly a vállamon.
nehéz, kicsit nehéz
mégsem ez bánt, ezt jól bírom
csak hát mit ér egy nagymama unokák nélkül,
mit ér az étel, ha folyton kihűl
csupa csend és rend ez a ház,
csupa fáradt, vén ragyogás
unatkozás
ha lenne, aki szőnyegeimen vad simmimimit jár
és megkeresi és mind megeszi a lekvárt
amit én a kamrámba rejtek
bizony az lenne jó
ha lenne, akitől összeborul és szétesik ez a ház
és szemtelenül csak tűri, csak hagyja, hogy én,
csak én rakjak rendet
bizony az lenne jó
mert kell, aki csupa szó
aki csupa dac
aki csupa jó
aki csupa hév
aki csupa kosz
aki csupa tűz
aki csupa rossz
aki csupa jaj,
aki csupa baj
aki csupa zaj
aki csupa báj
aki csupa szép
mint én voltam rég
OLLÉ!