Őszinte gyermekként
Szabó Krisztina
úgy tűnt nincs menekvés.
Minden nap újra reméltem,
de ez nem volt más, csak álomkép
Bezárkóztam a magányba,
biztosabbnak tűnt ez így.
Kifelé csak álarcot mutattam,
ami nem én voltam rég...
Megláttam valamit az égen:
az volt az igazi hír..
Meghallottam, megértettem
a Földöntúli hív!
Nézz rám, egy új világot élek.
Lásd meg, többről szól az élet, az élet...
Mindig tudtam: több van bennem;
kincsekkel áldott meg az ég.
Egy tervnek vagyok a részese - ezt hiszem -
nem a véletlené....