Ref.:

Lábaim már fáradtak, járom az utam a cipőm is kopott
Nem ismerős a táj, nem vár senki de ide is csak Isten hozott.
Forró beton égeti a talpam,
Ez minden kincsem láthatod rajtam.
Zajos világban nőttünk fel halkan,
Mint egy délibáb eltűnünk lassan.

Back:

Járom az utam, bár rég nem tudom, hogy merre visz
Az ütött kopott street azért majd helyre tesz
Velünk nőttek fel a fák, az utca táblák
Megváltoztak, de emlékeket őriznek a járdák
A panelek mesélnek az utca zaj az enyém lett
Nem tudom a sztoridat, ezért mondom el az enyémet
Az enyém lett az, ami a Tiéd is
Az utcák, a terek, a főváros, a vidék is
Fapadok, lépcső, patka kényelmet itt ne keress
Újságpapír, cigicsikk lehet egy kicsit szemetes
De ideszülettem, itt intenek a régi haverok
Minden lebujt ismerek, és Ők is tudják, hogy ki vagyok.
Idehúz a szívem, ha akárhova elmegyek
Itt ismeri a nevünket már minden rap gyerek
Lehet zöldebb a szomszéd kertje, de leszarom
Olyan amilyen, de tudod semmi másért nem adom!
Járom az utam, mindegy macskakő vagy beton,
járda vagy sztráda, vagy a sínek menti peron
Ez ösztönöz talán, hogy mindig vegyem lazán,
Mert Én is itt születtem, vágod?! ez a hazám!

Ref.

Athome:

A macskaköveket már befedte az aszfalt,
Lépni kell mert az utca nem marasztal.
Járom a járdát erre minden ismerős,
Intek át az úton egy újabb ismerős.
Pár jó szót váltunk, hogy ki merre indult el,
Álmok már nincsenek, de Ő merre tévedt el?!
Három műszak, család, társadalmi minta példa
Kialvatlan vörös szemek mint a tégla.
Lépek tova tennem kell, hogy több legyen,
Kitartó vagyok, török előre az ember dzsungelben.
Ne gondold azt, hogy Nekem könnyen megy!
Te feladnád a zenéért a szerelmed?
Nem a kényelmes utat választom
A kérdésemre keresem a válaszom
A változás soha nem rémít el,
De van kinek a jövője egy rém hitel.
Ne irigyeld az utam az a veszteseké
Kemény munka van mögöttem nem a szerencséé.
Az életed kovácsa magad vagy,
De itt tettek és nem csak szavak vannak!