Nincs más, csak az űr,
Feszít belül,
A végső harc talán
Most elül.

Vidd el, mi a szívbe való,
Ami még belefér,
Mondd még, amíg elfogy a szó
És a csend ideér!

Tudom, úgysem hallasz már, már,
Hisz egy könnyebb élet vár, vár.

Marad egy lélekrész,
Amíg bennem élsz,
Éreznem kell, érezned kell,
Mondd, miért nem lépsz?
Ha csak egy jelre vársz,
Külön úton jársz,
Érezned kell, éreznem kell,
Nincs tét, sem lánc.

Nincs más csak a vágy,
Megöl belül,
Ha elhagynál, talán
Majd kihűl.

Ha a múlt csak egy álomkép,
Törd szét keretét! (Sose kérd!)
Az a kéz, ami égig emelt,
Sose lesz a tiéd. (Mondd, mért?)

Tudom, úgysem hallasz már, már,
Hisz egy könnyebb élet vár, vár.

Marad egy lélekrész,
Amíg bennem élsz,
Éreznem kell, érezned kell,
Mondd, miért nem lépsz?
Ha csak egy jelre vársz,
Külön úton jársz,
Érezned kell, éreznem kell,
Nincs tét, se lánc.

Nincs kezdet, nincs végzet,
Míg éltet e harc,
Nincs fényed, nem ébred,
Míg szívembe marsz.
Mondd, miért nem lesz úgy, mint rég?
Mondd, miért nem lesz, úgy mint rég?

Marad egy lélekrész,
Örökre bennem élsz,
Éreznem kell, éreznem kell,
Hogy bátran lépsz.
Hiszem, hogy engem vársz,
Közös úton jársz,
Érezned kell, érezned kell,
Nincs tét, se lánc.

Marad egy lélekrész,
Örökre bennem élsz,
Éreznem kell, éreznem kell,
Hogy bátran lépsz.
Hiszem, hogy engem vársz,
Közös úton jársz,
Érezned kell, érezned kell,
Nincs tét, se lánc.