Julien Sorel nem vette észre,
Hogy a kocsmába Szonyával ballagok.
Ott ült még Orwell és Winston,
Stendhal az orrunkra csukta az ablakot.
Tolsztoj a padlóra köpködött,
Orwelltől kapott egy nagyot,
Aztán az ajtót lestük mi mind,
Mikor jön már meg a Vulvakov?

A párkák szőtték a szálakat,
Szívünk újra és újra elszakadt,
Még egy kör töményet kihoztam,
Hadd higgyünk Prométheuszban.
Ösztön és kultúra összefolyt,
Választottunk egy csillagot,
Kitártunk minden ablakot,
Ablakon át is bejöhet a Vulvakov…

Vulvakov, legyen ez furcsa dal,
Furcsa, ismeretlen szavakkal
Ne is lehessen elsőre érteni
Mint vizeken a lépteink, Vulvakov
Settenkedjenek a mondatok
Vulvakov, nyelveken szólhatok

Artemisz a nyilait adta el,
Hogy a poharát töltsék végre fel
Balassi meghívta Máriát
De leverte róla a glóriát
És kinyílt a kocsma ajtaja
Kigurult a hóba a glória
Glória, glória, glória
Glória, glória, halleluja!

És a Vulvakov már a küszöbön állt,
Két tenyerén hozta a glóriát,
És így szólt: jöhet még pia!
Megkerült az elgurult glória!

Vulvakov, legyen ez furcsa dal,
Furcsa, ismeretlen szavakkal
Ne is lehessen elsőre érteni
Mint vizeken a lépteink, Vulvakov
Settenkedjenek a mondatok
Vulvakov, nyelveken szólhatok

Vulva-vulva, vodka-vodka
Volga-volga, Vulvakov
Vulva-vulva, vodka-vodka
Volga-volga, Vulvakov

Vulvakov, legyen ez furcsa dal,
Furcsa, ismeretlen szavakkal
Ne is lehessen elsőre érteni
Mint vizeken a lépteink, Vulvakov
Settenkedjenek a mondatok
Vulvakov, nyelveken szólhatok