Reflén 2x

Elhasznált szavak, fölöslegessé váltak.
A szivem és az életem adtam a lánynak.
Küzdöttem a jóért, én akartam a szépet,
De szavaid még bántanak, futótűzként éget!
Karjaimba voltál, 'mik átfontak Téged,
Megfordult a fejemben, hogy újabb esélyt kérjek.
De hallgatag lettél! Nem válaszoltál nekem!
És láttam a szemedben, hogy semmi sincs rendben.
Pedig mosoly volt rajta, de elbújt mögé más is.
Nem én tettem rosszat, nem én voltam hibás is,
Mikor érintettem tested, te másra gondoltál,
Nem törődve azzal, milyen fájdalmat okoztál!!!
Én voltam aki mégis mentettem volna,
Te mégis eltüntél...egy szót sem szólva.
A telefonom fogtam és vártam, hogy irsz majd...
Mert nem akartam azt, hogy végleg engem itt hagyj.
Ahogy jöttél úgy mentél, nem történt semmi.
De az agyamból ezt a dolgot csak úgy nem tudom kiverni!
Olyan szépnek tűnt minden, én hittem is benne.
Csodálkoztam volna, hogy ha ilyen könnyen menne...

Reflén 2x

Pedig csalódtam már egyszer, ez azt hittem jobb lesz...
Az élet az egyik kezével ad, másikkal elvesz.
Na igy hogyan tervezz?! Hunyd be a szemed!
Hagyatkozz a szivedre...az úton majd Ő vezet!
Elég volt már...az átsirt éjszakákból!
Te nem tudsz változtatni, ha nem változik magától!
Nem értem most sem...ennek mi volt az értelme!?
Hogy őszinte legyél velem, én mindig ezt kértem, de...
Valamikor hazudtál, hogy mikor azt nem tudom.
Én azóta is csak az üres köröket futom...
Még látom néha mosolyogni, akkor sem volt igaz.
De azt mondtad, hogy Szeretsz...az most már sovány vigasz!
Már nem hiszek Neked, mert megszakadt a bizalom!
Hogy kezdjünk újra valamit? Kösz nem, inkább kihagyom!!!
Kellett, hogy higgyek, szó nélkül tettem,
De mégis maskarában voltam, 'mit észre se vettem!

Reflén 4x