Spyke, Patty:
A szívem megdobban, ha arcodat látom,
Álmaimban mindig rád vágyom.
Mert lángol a tűz, mit a szerelmed gyújtott,
Az égből egy esőcsepp arcodra hullott.
Eltörli az idő a rengeteg emléket,
Küzdött a szívem, de miért tűnik gyengének.
Vágyom még rád, esténként ordítom,
Fényképed éjjel magam felé fordítom.

Spyke:

Vágyom rád, nem élem túl,
Hol vagy már a szívem szúr.
Várok még, de látom már,
Hogy nincsen már, hogy távol jár.
Az álmom száll a fény felé,
Még mindig fáj, ezt érthetné.
Hogy mással vagy, nem bírom már,
Sírva mondom, kérlek várj.
Szeretlek tudod, emlékezz vissza,
Szívem neked örökké nyitva.
Maradj még mellettem,
Régóta őt kerestem.
A lángok felcsapnak, egy esélyt kérek,
Nélküled én a semmiben élek.
A semmibe térek, ha lehunyom szemem,
Csak annyit érzek, hogy kellesz nekem.

Spyke, Patty:

Lángol a tűz, könnyeket szórok,
Többé már nem éget a csókod.
Várok rád, nem lépek túl,
Mára a szél is értünk fúj.
Hogy együtt legyünk egyszer végre,
Ketten gondoljunk a szépre.
Te is úgy érezz, ahogyan én,
Gyerek a szívem, de számomra vén.
A sebek, a hegek, miket megkaptam,
A múltban élek, de rég elhagytam.
Kézen fogva nekem egy álom,
Az eső zuhog, de nem lesz lábnyom.
Gyűlnek a felhők, de nem vagy velem,
Egy percet még ha adnál nekem.
Láthatnád, hogy itt vagyok.
És csakis érted harcolok.
Istenem, kérlek add meg nekem,
Hogy kezem a kezére tegyem.
Hogy csókoljam minden percben,
Ő is úgy szeressen engem.
Mint én őt legbelül.
De a szerelem mégis elkerül,
Belül gyerek, bár rég felnőtt.
Egy barátság hű szerelmet szőtt.

Spyke, Patty:

A szívem megdobban, ha arcodat látom,
Álmaimban mindig rád vágyom.
Mert lángol a tűz, mit a szerelmed gyújtott,
Az égből egy esőcsepp arcodra hullott.
Eltörli az idő a rengeteg emléket,
Küzdött a szívem, de miért tűnik gyengének.
Vágyom még rád, esténként ordítom,
Fényképed éjjel magam felé fordítom.

Patty, Sancy:

Hosszú az út, vissza se nézek,
Mosolygok, de legbelül égek.
Kezem remeg, látásom gyengül,
Az érzés irántad nem enyhül.
Arcomon könnyek, az eső mossa,
Szerelmed, mi ezt előhozza.
Szenvedély, a csókod megérint,
Azt hittem, hiányzom, de ez tévhit.
Gyermek szívvel szeretni,
Felnőttkénk már feledni.
Minden harcot feladni,
A lelked az ördögnek eladni.
Ennyi volt mára, a szerelem fáj,
Az igazit régóta keresem már.
Ennyi, de újrakezdem a harcom,
Tükörbe nézve fordítom arcom,
A világ felé, mert nem elég az,
Mit tőled kapok, a fele sem igaz.
Gyermek lelkem szeretted,
Az évek múltán feledted
Mindent, de várok még,
Elég csupán egy érintés.
Ha itt vagy, nem bánthat a világ,
Feledd te is minden hibám.
Még féltve őrzöm a titkodat,
Mit szívem azóta is mondogat.
Arcom fordítom, te állj előttem,
Gyermek a szívem, de rég felnőttem.
Gyere már, ne félj a múlttól,
Vezess vissza a rossz útról.
Vezess vissza, a céltól félek,
Csak egyetlen percet adj még kérlek.

Spyke, Patty:

A szívem megdobban, ha arcodat látom,
Álmaimban mindig rád vágyom.
Mert lángol a tűz, mit a szerelmed gyújtott,
Az égből egy esőcsepp arcodra hullott.
Eltörli az idő a rengeteg emléket,
Küzdött a szívem, de miért tűnik gyengének.
Vágyom még rád, esténként ordítom,
Fényképed éjjel magam felé fordítom.

A szívem megdobban, ha arcodat látom,
Álmaimban mindig rád vágyom.
Mert lángol a tűz, mit a szerelmed gyújtott,
Az égből egy esőcsepp arcodra hullott.
Eltörli az idő a rengeteg emléket,
Küzdött a szívem, de miért tűnik gyengének.
Vágyom még rád, esténként ordítom,
Fényképed éjjel magam felé fordítom.
Fényképed éjjel magam felé fordítom.