Napfény suhan át a mezőn (Fekete Orfeusz)
Márkus Sándor
Napfény suhan át a mezőn
Halk szél dala kél, remegőn.
Táncol a rózsaszál, harmatcsepp gyöngye száll,
a Május arra vár, hogy jössz-e már?
Napfény suhan át szívemen,
Oly szép az első szerelem,
De száll az idő, a perc tovaszáll,
hát jöjj, és csókolj már!
Dalolj, dalolj szívem, ez a fény ma enyém.
De már holnap azt kérdezem én:
Hol jársz, van-e más, aki hív?
Új csók, ami átmelegít?
Tavaszi éjszakán van-e, ki rád talál,
aki a mennybe száll a csókod után?
Egy társ, aki jó, aki hű,
hangja zeng, mint lágy hegedű,
Rád vár, amíg él, és ő maga a fény,
és jó, nem úgy, ahogy én.
De ma dalolj szívem, ez a fény ma enyém.
Most még senkinek nem adlak én.
Halk szél dala kél, remegőn.
Táncol a rózsaszál, harmatcsepp gyöngye száll,
a Május arra vár, hogy jössz-e már?
Napfény suhan át szívemen,
Oly szép az első szerelem,
De száll az idő, a perc tovaszáll,
hát jöjj, és csókolj már!
Dalolj, dalolj szívem, ez a fény ma enyém.
De már holnap azt kérdezem én:
Hol jársz, van-e más, aki hív?
Új csók, ami átmelegít?
Tavaszi éjszakán van-e, ki rád talál,
aki a mennybe száll a csókod után?
Egy társ, aki jó, aki hű,
hangja zeng, mint lágy hegedű,
Rád vár, amíg él, és ő maga a fény,
és jó, nem úgy, ahogy én.
De ma dalolj szívem, ez a fény ma enyém.
Most még senkinek nem adlak én.
kapcsolódó videók
