Ne hidd azt, hogy végetért a tűz amely még benned élt
A tűz amelyben álmok hulltak szét
Az első harang te voltál, az ajtók előtt te álltál
De rosszkor szóltál, nem volt szerencséd
A sírig tartó őrület egy másik útra szédített
És arra vártál, hogy szálljon egy madár
A felhők felett fényesen, ott hol minden végtelen
Ott, ahol a büszke jéghegy áll
Földhöz kötött voltál és ordított a szél
Nem tudtad hogy mire születtél
A végtelenre hulltak az emlékeid szét
És hírt hozott egy újabb nemzedék
De te már észre sem veszed
Az új nap újra itt van, megszületett
A sarkon jelző lámpa áll
A Bolond jobb időkre vár