A hajnal reszketve érint,
- ismeretlen, ki eszedhez térít.
Markodban fejed búbja,
- a másik homlokod gyúrja.
Izzadsz! Remegve pislogsz!
Töprengsz: Vajon ma mit lopsz...
Látod, amit más nem lát...
'-Istenem! csak egyetlen PUSKÁT!'
Ref1 (2x).: Miért fizetsz a halálért?
Miért szenvedsz mássokért?
Életcélod bankként visz mindent:
Szakmád, munkád, gatyád, s inged!
Szavad, mintha nem is lenne:
- De ha lenne is, senkit nem érdekelne.
Ref2 (2x).: Már elfajultál!
Már ide jutottál!
A gondolkodás gondolattá süllyed:
Tetted, puszta életműved!
A tér a végtelenig terjed,
- dimenzióit már nem is jegyzed.
Az időt átadtad másnak:
Neki biztos lesz majd más nap.
A zaj mi mindent elnyom,
Veled tart végleg, s a füld alá nyom.
Ref1. (1x)
Ref2. (1x)
Ref1. (1x)
Ref2. (1x)
Ref1. (1x)
Ref2. (1x)