Sorssal szemben
Rhino
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
1.ver
Volt néhány akadály, mi keresztezte utamat
legtöbbször az ember ilyenkor nem talál nyugalmat .
Én sem találtam, szembe mentem az árral
mert jöhet bármely időszak, hisz a madár is szárnyal.
Bármi történt nem alázkodtam meg soha
nekem mindig támaszt nyújtott egy üres szoba.
Ahol tisztába tettem éppen a dolgokat
én nem az vagyok ki parancsokra szót fogad.
Tudod nekem saját törvényeim vannak
hol átütöm a legvastagabb részét is a falnak.
Mert én tudom mit kell tennem
megyek előre még akkor is, ha senki nem hisz bennem.
Sokan kinevettek ha álmaimról beszéltem
ki segíthetett volna, az nem nyújtotta a kezét sem.
De amit nem tudott egy sem
azt hogy erős lélek lakozik a gyenge testben.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
2.ver
Sokszor kihívtam a sorsot
mert nem voltam elégedett a lapokkal mit osztott.
Van hová jutott kenyér, máshova miért nem?
Van hová milliók jutnak, máshoz meg fillér sem?
Ez amit nehezen dolgozok fel
meg hogy miért a csalók jutnak a ranglétrán sorba fel.
Rafinált az élet
mert akkor ránt le még jobban, ha gyengének lát téged.
Hogyha kell, én mindenemet felteszem
nincs olyan hogy próbálom, olyan van hogy megteszem.
Sokan azt mondták az álmokkal ne törődjek
de véghez viszem akkor is, ha bele kell hogy dögöljek.
Nekem a gondolat a fegyver
mi kimondja, hogy minden bukás után tesó kelj fel.
Csakis én ismerem magamat
és nem gyűr le az élet, erre adom én a szavamat.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
3.ver
Én már ismerem az érem mindkét oldalát
tudom milyen mikor az ember nem találja önmagát.
Tudom milyen mikor a holnaptól fél
mert nem látja a kiutat egyre nehezebben él.
Te is többre vagy képes, mint azt hinnéd
az a kérdés hogy az ember amikor kell mit lép.
Saját falaim határait én áttörtem
sebeimet nyalogatni nincs több időm rájöttem.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
1.ver
Volt néhány akadály, mi keresztezte utamat
legtöbbször az ember ilyenkor nem talál nyugalmat .
Én sem találtam, szembe mentem az árral
mert jöhet bármely időszak, hisz a madár is szárnyal.
Bármi történt nem alázkodtam meg soha
nekem mindig támaszt nyújtott egy üres szoba.
Ahol tisztába tettem éppen a dolgokat
én nem az vagyok ki parancsokra szót fogad.
Tudod nekem saját törvényeim vannak
hol átütöm a legvastagabb részét is a falnak.
Mert én tudom mit kell tennem
megyek előre még akkor is, ha senki nem hisz bennem.
Sokan kinevettek ha álmaimról beszéltem
ki segíthetett volna, az nem nyújtotta a kezét sem.
De amit nem tudott egy sem
azt hogy erős lélek lakozik a gyenge testben.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
2.ver
Sokszor kihívtam a sorsot
mert nem voltam elégedett a lapokkal mit osztott.
Van hová jutott kenyér, máshova miért nem?
Van hová milliók jutnak, máshoz meg fillér sem?
Ez amit nehezen dolgozok fel
meg hogy miért a csalók jutnak a ranglétrán sorba fel.
Rafinált az élet
mert akkor ránt le még jobban, ha gyengének lát téged.
Hogyha kell, én mindenemet felteszem
nincs olyan hogy próbálom, olyan van hogy megteszem.
Sokan azt mondták az álmokkal ne törődjek
de véghez viszem akkor is, ha bele kell hogy dögöljek.
Nekem a gondolat a fegyver
mi kimondja, hogy minden bukás után tesó kelj fel.
Csakis én ismerem magamat
és nem gyűr le az élet, erre adom én a szavamat.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
3.ver
Én már ismerem az érem mindkét oldalát
tudom milyen mikor az ember nem találja önmagát.
Tudom milyen mikor a holnaptól fél
mert nem látja a kiutat egyre nehezebben él.
Te is többre vagy képes, mint azt hinnéd
az a kérdés hogy az ember amikor kell mit lép.
Saját falaim határait én áttörtem
sebeimet nyalogatni nincs több időm rájöttem.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
kapcsolódó videók
