Lezli:
Fülledt esti nyár, a homokban lábnyomok
Fekve az eget nézve csillagokat számolok
Csak hallgatom ahogy suttog a szél
Két öreg a padon, sztorikat mesél

Rozéfröccs a kézben, szállok egy dallamon
Amit a fülembe súgtál egy vasárnapi hajnalon
Alkalom nem volt hogy megfogjam kezed
és hogy elmondjam neked, milyen jó veled

és te emlékszel testvér ? Amikor szétestél
Minden sörödet mint az életed úgy féltettél
Sörrel a kézben csak flesseltünk a parton
Minden sörből minden nap lenyeltünk egy kartont

Most meg sétálok haza, emlékekkel tele
Csak mosolygok és megmérgezlek vele
Köszönök a nyárnak, mert most útra kél
Itt az ősz és mindjárt újra tél

ref. - Puma:
Mi is változunk együtt az évszakokkal
Ha nem tudod, hogy merre, akkor csak nézz a Holdra
Az előbb reggel, most meg este, szaladnak a napok
Ha magam alatt vagyok, megnyugtat a hajnal
Az évszakok változnak velünk együtt
Ez így van rendjén, itt az idő elengednünk
A tűző Nap elfáradt, nem vállal túlórát
A horizont alá befekszik a múló nyár

Puma:
Ha lenne a cipőmben egy kilométeróra
Akkor már legalább 5 számjegyet mutatna
Szívesen visszamennék az időben, hogy mi volt éppen ott, csak
Inkább itt maradok, úgysem élem át már ugyanazt
Nekem mindegy, hogy napfény, vagy éppen esőcseppek
Mert a változásnak köszönhetem, hogy erős lettem
Igen, mert nem mindig voltam az
Emlékszel, mikor beszélgettünk a Hold alatt?
Emlékszel? Jártuk a várost, ez jelentette a szabadságot
Mennyi emlék, utánunk nem egy helyen maradt lábnyom
Járkáltunk százfelé, vagy inkább ezerfelé
Aztán estefelé beszívtuk a beton leheletét
Lányokkal sétáltam a holdfényben, mert éppen úgy volt jó
...Csak sajnos valami mindig elkente a rúzsfoltot
Valami új dolgot mindig kipróbáltam
Az élmények tengerén általában bátran vitorláztam
Nincsen miért bánnom a fiatalkort
Mert semmit sem hagytam ki, sétálgattam, mialatt szólt
A repp a fülemben, én meg léptem az ütemre
Nem félek a jövőtől, mert a magok már elültetve
Elérkezett az ősz, de.. mi még a nyár vagyunk
Tőlünk lángra gyúl a szikra, csak hallgassad meg pár dalunk
A bánatunk az örömünk mert néha sírunk néha röhögünk
Ha esetleg mást nem, ezt hagyjuk örökül

refrén

Lezli:
Leszek én a szél, leszek én a fagy
Leszek én a tél, leszek erdőből a vad
Leszek én leszek én a hang a füledbe
Leszek én a csalódás ami erőből csap

Leszek én a szél, leszek én a fagy
Leszek én a tél, leszek erdőből a vad
Leszek én leszek én a hang a füledbe
Leszek én a basszus ami a füledbe lüktet be