A metrófeljárónak legtetején
Zsebemben szorongatom telefonomat
Egyre csak azt várom, hogy a sok arc közül
Megkocogtatod a vállamat
A mozgólépcsőn mindenféle emberek
De egyikük sem hasonlít rád
Úgyhogy csak inkább a nagy órát bámulom én
Lényeg, hogy majd veled lehetek
Egypár rongyos forma körbekerül
Hátha egy kis apró nekik is akad
Meddő e küldetés, ma nálam csak kártya van
Úgyis terád költök majd sokat
A nagy óra búsan fülembe ketyeg
Én meg csak számolom vele a másodperceket
A végén úgyis minden egy lapra kerül
És majd végre veled lehetek
Szívemben lassan az árnyat váltja fel a fény
Amint lámpára gyújt a világ
Várom, hogy felvigyelek a felszínre én
Vagy, ha lehet, picit még tovább
Fejemben szépen, kimérten számot vetek én
Duruzsolni hova vigyelek
Sétálóutca, egy pizza, vagy Palotanegyed
És majd végre veled lehetek
Egy jó kávé, vagy a kedvenc levesed
Lényeg, hogy majd veled lehetek
Vagy csak egy csendes pad a Károlyi kert közepén
Mi állna a legjobban neked