Csend-paplanból les ki a nap
Víztócsában mossa fáradt arcát
Szunnyad a ház a tető alatt
Pára lengi be az egész utcát
Csak mi ketten vagyunk ébren
Kezed fogom, szemed nézem
Most még minden szép is, jó is
De a többit elrejti a holnap
Ó, de csuda éjszaka volt
Minden varázsát magunkba szívtuk
Az egész város velünk dalolt
Nevünket a falaira írtuk
Hazafelé megvédtelek
Édes szóval becéztelek
Hogy máskor is majd meghallod –e
Titkolózva rejti el a holnap
Minden itt van, ami most kell,
Kissé kopott, de megfelel
Idővel majd jobb is akad,
S ami marad, tán megragad
A világnak e szegletén is épp oly’ nehéz, de elbírom én
Lassan már tisztul a kép, hogy ki az erős, és ki a szép
Könnyen jöttél, retúrjeggyel
Könnyen is mész, az első vonattal
Egy utolsó korty kávé rendel
Hívó szignált dudorász a hajnal
A peronlépcsőn felkísérlek
Utoljára végigmérlek
Látlak –e még? szeretsz–e még?
Titkolózva rejti el a holnap