BiM:
Ha majd felkel a nap, lesz-e valaki mellettem?
Hiányolni fog-e akkor, ha elmentem?
Ha majd elérem a kitűzött célokat,
mondd, hogy tűzök ki magam elé még sokat!
Ha az utam másfelé vezet,
akkor is marad-e a zene az egy élvezet,
amit nem vehettek el,
de már a tiétek, adom, ha kell, ha nem kell.
Ha majd leszáll az este, rám találsz-e még,
vagy csak gondolj rám, az is talán elég.
De egy érintés többet mond minden szónál,
ha kicsúszna a talaj a lábad alól, na mondd,
te kinek szólnál? Mi van, ha nincsen „help”?
Ha majd éveknek tűnik minden perc,
megöl a várakozás, de már nyílik a szem,
nézd, a valóság itt van kint meg itt van bent!

Refrén:
Akkor süt rám a nap, ha majd érzem a melegét minden nap,
ha majd a sugarai úgy ölelnek át, elűzik az összes éjszakát.
Akkor süt rám a nap, ha majd felé fordulok én,
és hogyha, majd hagyom, hogy éltessen végre,
a bajokat meg elteszem egy kicsit félre.


Dé-Zé:
Ha majd fent lesz a nap, nézem, hogyan töri be,
a szemhéjamon táncoló álmokat hogyan törli le,
ha majd a szemedbe nézve önmagamat keresem
ráébredek, csak a zenében létezik szerelem.
Olyan magasan van és tüzesen ég,
annyira, halk néha nem értem az üzenetét.
Emlékezni igazán csak az ütemen él
majd hozza a sors, de addig elég. (Hey)
Ne fogjon vissza, ne térítsen el,
az álmaidhoz vezető időt építed fel,
majd eljön a cél, ha majd lemegy a nap,
ha a szívedbe zárod az álmod, ott is marad.
Ha látod a végét, de nem érzed a békét,
ha az életed filmjét nézed az égi tévén,
majd ha kevés a tett és túl sok a szó,
ne feledd te az író, a többi az olvasó.


Refrén:
Akkor süt rám a nap, ha majd érzem a melegét minden nap,
ha majd a sugarai úgy ölelnek át, elűzik az összes éjszakát.
Akkor süt rám a nap, ha majd felé fordulok én,
én is hogyha, majd hagyom, hogy éltessen végre,
a bajokat meg elteszem egy kicsit félre.

Gotthy:
Ha majd lemegy a nap, lesz-e valaki mellettem,
aki rám mosolyog, mikor fáradtan felkeltem?
bevallom eddig még sohasem éreztem,
mitől boldog az ember, de miatta megértettem.
Velem van a bánat, velem van a boldogság,
velem van a zene és velem van mostanság
egy olyan érzés, mitől érzem, magasan szárnyalok,
ezért tudom, hogy meg nem állhatok.
Akkor sem, ha már megállni készülök,
futok tovább és minden akadályra felkészülök,
mert ilyen az élet, és vannak, akik gyengék,
de nézd a bátrakat, akarták, megtették.
Én is megyek és viszem a bandát,
a mottónk az: A zenének magadat add át.
Ezt velünk együtt megteheti bárki,
ne szégyelld ha szereted, a szívedet tárd ki.

Refrén 2x
Akkor süt rám a nap, ha majd érzem a melegét minden nap,
ha majd a sugarai úgy ölelnek át, elűzik az összes éjszakát.
Akkor süt rám a nap, ha majd felé fordulok én,
én is hogyha, majd hagyom, hogy éltessen végre,
a bajokat meg elteszem egy kicsit félre.