Budapest Ritmo beszámoló: katartikus bantu punk és folkvonat
tovább
Az én színeim
Sólyom Tamás
Nem értem ezt a képet, mégis kedves nekem,
nem értem, hogy mi kényszeríti símogató kezem.
Hozzáérek lágyan, talán akad még remény
és egyszer befogad ez a festett költemény.
De ujjaim nyomán a szépen megrajzolt világ
zűrzavaros lesz, mégis hiszem, csak így tovább.
És árkok nyílnak végig, ahogy a körmöm elhalad,
összefolynak a színek, csak kérdőjel marad...
Hol az a sárga az igazán szép,
hol az a zöld és mi ez a kék?
Refrén:
Az én színeim, ahogy a világot látom.
Ez a szivárvány minden igazam
és minden hazugságom.
S ahogy ülök a vászon előtt,
lassan életre mozdul a kép,
egy alak a festményből hirtelen kilép,
leül mellém, felém fordul,
nézd, ez én vagyok, ez már a múlt.
Új vásznat terítek a régi helyére már,
eljövendő színeimre, fényeimre vár.
S boldog vagyok, hogy végre nekem készül a kép,
s azt mutatja majd, amit látni szeretnék.
De meglepődve érzem, hogy bizonytalan vagyok,
s érzem azt is, most az egyszer nem hazudhatok,
de túl sok az emlék és a régi gondolat,
és túl sok a volt, ami után csak kérdőjel marad...
Hol az a sárga, az igazán szép,
hol az a zöld és mi ez a kék?
Refrén:
A palettán görcsös az ujjam, az ecset föl-le jár.
Fekete és fehér között néha meg-megáll.
S ahogy ülök a vászon előtt,
lassan életre mozdul a kép,
egy alak a festményből hirtelen kilép,
leül mellém, felém fordul,
nézd, ez én vagyok, azt hiszem...
nem értem, hogy mi kényszeríti símogató kezem.
Hozzáérek lágyan, talán akad még remény
és egyszer befogad ez a festett költemény.
De ujjaim nyomán a szépen megrajzolt világ
zűrzavaros lesz, mégis hiszem, csak így tovább.
És árkok nyílnak végig, ahogy a körmöm elhalad,
összefolynak a színek, csak kérdőjel marad...
Hol az a sárga az igazán szép,
hol az a zöld és mi ez a kék?
Refrén:
Az én színeim, ahogy a világot látom.
Ez a szivárvány minden igazam
és minden hazugságom.
S ahogy ülök a vászon előtt,
lassan életre mozdul a kép,
egy alak a festményből hirtelen kilép,
leül mellém, felém fordul,
nézd, ez én vagyok, ez már a múlt.
Új vásznat terítek a régi helyére már,
eljövendő színeimre, fényeimre vár.
S boldog vagyok, hogy végre nekem készül a kép,
s azt mutatja majd, amit látni szeretnék.
De meglepődve érzem, hogy bizonytalan vagyok,
s érzem azt is, most az egyszer nem hazudhatok,
de túl sok az emlék és a régi gondolat,
és túl sok a volt, ami után csak kérdőjel marad...
Hol az a sárga, az igazán szép,
hol az a zöld és mi ez a kék?
Refrén:
A palettán görcsös az ujjam, az ecset föl-le jár.
Fekete és fehér között néha meg-megáll.
S ahogy ülök a vászon előtt,
lassan életre mozdul a kép,
egy alak a festményből hirtelen kilép,
leül mellém, felém fordul,
nézd, ez én vagyok, azt hiszem...
előadó:
Sólyom Tamás
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Sólyom Tamás
szövegíró: Sólyom Tamás
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3304
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Sólyom Tamás
szövegíró: Sólyom Tamás
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3304
kapcsolódó videók
keressük!
