Moszkvai éjszakák (Подмосковные Вечера)
Csík János
Ezüst fényben úsznak a fák.
Nékem, tudnod kell, nincsen kedvesebb,
mint a moszkvai éjszakák.
Nékem, tudnod kell, nincsen kedvesebb,
mint a moszkvai éjszakák.
Tündér tánchoz súg dalt a vén folyó,
hold ezüstjén játszik a szél.
Száll, zúg, oly erős, s mégsem hallható,
hisz csak szíveknek súg, mesél.
Száll, zúg, oly erős, s mégsem hallható,
hisz csak szíveknek súg, mesél.
Fejed, édes, vállamon megpihen.
Szemed könnyét szám fogja fel.
El kell mondanom, s mégsem mondom el,
amit szívemből látnod kell.
El kell mondanom, s mégsem mondom el,
amit szívemből látnod kell.
Tűnik álom, éled a hajnalfény.
Ne felejtsd, mit súgtak a fák!
Nékünk mit mesélt ez a nyári éj,
hűvös moszkvai éjszakán.
Nékünk mit mesélt ez a nyári éj,
hűvös moszkvai éjszakán.