Otthon vagyunk a kultúránkban mi, magyarok
tovább
4 pillanat (közr. Jiffo)
Barbárfivérek
Figyeld a formát, reggel törött arccal áll fel
mert dühösen baszta tönkre az álmát a vekker.
Zakatol a valóság, tik-tak mint a sampler,
csordultig a bux és csak egy hajszál választ el...
Hallja már előre, most épp mit kap majd nyitásként,
hogy miért nem éli meg a munkáját kihívásként.
A takaró túl nehéz teljes testét körbefonja,
a nap még csak pislákol, de már előre mondja:
Jobb volt a tegnap, a reggel kicsit feszélyez,
golyónak érzem magam, mit a dákó vág a szegélyhez.
A kötelesség szólít, közöm van az egészhez,
összeadok folyton, soha nem érek az eredményhez.
Gyököt vontak belőlem is talán tegnap,
amit a nagyember holnap négyzetre emelve megkap.
Jöhetne szebb nap, hogy érezzem hogy élek,
plusz még a terveim, többet tényleg nem kérek.
Figyeld a strébert, fejből tudja a lexikont,
csak egyet tart szem előtt, a tudást mint ikont.
Már érzi hogy a jólét majd pár év múlva ráront,
a karrier az istene, rá minden nap imát mond.
Más utat nem lát, talán nem is létezik,
a "nincstovábbról" is magát tovább képezi.
Úgy harminc körül járhat, rájön hogy már rég nem élvezi,
számvetést végez végre magától megkérdezi.
Hol voltak az életből a lányok, a barátok,
a többiek mesélték faszák voltak a sulibálok.
A szülők is mondták, fiam lazíts, vedd a kabátot,
keress társakat, mert a barátod is tanárod.
A kabát szögön maradt, ő meg otthon egyedül,
a családban a legképzettebb maradt hoppon egyedül.
Életből nem diplomázhatott, arról papírt sehol nem kapott,
így aztán legvégül az élettel is felhagyott.
Figyeld az őzgidát a tűsarkú ...,
mindenkit megolvaszt úgy feszít a kisruhában.
Fullos a gönc rajt' mint gádszikon a Burda-ban,
nappal hercegnő de éjszaka a műszakjában.
Teljesen más, túl jól ismeri a sarkokat,
a cégvezető arcokat, az eldugott kis parkokat.
Feszítő gyűlőlölet a kedves mosoly, harag,
kék-zöld foltok a szexi ruha alatt.
Elhagyva a fészkét a világ kurva ronda,
mert az anyja az ágy mellett neki nem ezt a mesét mondta.
Ha szükség van kp-ra a teste majd megoldja,
mert beoltották, hogy frankón nem lesz neki gondja.
De a muszájból szép lassan megszokás lett,
a ... végül is szép lassan csak egy ... lett.
Az élet meghajtogatta és formálta új alakra,
kivül még egész beül hullt szét ezer darabra.
Figyeld az arcot rajabb vassal jat mint egy emír,
olyan póráz lóg a nyakán amit éppencsak elbír.
A kabátja láttán egy egész állatkert felsír,
bankóval töröl picsát csak azért mert tök zsír.
Terít és teríttet, ha más kell azt is keríttet,
minden faszt felderített, téged is leteríttet.
De most ő következik éppen pakolja a lopottat,
mert villognak a fények fent a rendőr kopogtat.
Nyugodt az arcom ez csak rutin formaság,
biztos nem volt index mikor jött a kurvasáv.
Üresek a zsebeim, fasza, nincs nálam okosság,
lassan nézek fel ne az idegességet lássák.
Nem értette, hogy a nője miért volt feldobva,
ő már rég tudta hogy a fél város felnyomta.
A csaj hívta ki haverom a kékeket is rá,
tutra jöttek és tudták az éveket is már.
mert dühösen baszta tönkre az álmát a vekker.
Zakatol a valóság, tik-tak mint a sampler,
csordultig a bux és csak egy hajszál választ el...
Hallja már előre, most épp mit kap majd nyitásként,
hogy miért nem éli meg a munkáját kihívásként.
A takaró túl nehéz teljes testét körbefonja,
a nap még csak pislákol, de már előre mondja:
Jobb volt a tegnap, a reggel kicsit feszélyez,
golyónak érzem magam, mit a dákó vág a szegélyhez.
A kötelesség szólít, közöm van az egészhez,
összeadok folyton, soha nem érek az eredményhez.
Gyököt vontak belőlem is talán tegnap,
amit a nagyember holnap négyzetre emelve megkap.
Jöhetne szebb nap, hogy érezzem hogy élek,
plusz még a terveim, többet tényleg nem kérek.
Figyeld a strébert, fejből tudja a lexikont,
csak egyet tart szem előtt, a tudást mint ikont.
Már érzi hogy a jólét majd pár év múlva ráront,
a karrier az istene, rá minden nap imát mond.
Más utat nem lát, talán nem is létezik,
a "nincstovábbról" is magát tovább képezi.
Úgy harminc körül járhat, rájön hogy már rég nem élvezi,
számvetést végez végre magától megkérdezi.
Hol voltak az életből a lányok, a barátok,
a többiek mesélték faszák voltak a sulibálok.
A szülők is mondták, fiam lazíts, vedd a kabátot,
keress társakat, mert a barátod is tanárod.
A kabát szögön maradt, ő meg otthon egyedül,
a családban a legképzettebb maradt hoppon egyedül.
Életből nem diplomázhatott, arról papírt sehol nem kapott,
így aztán legvégül az élettel is felhagyott.
Figyeld az őzgidát a tűsarkú ...,
mindenkit megolvaszt úgy feszít a kisruhában.
Fullos a gönc rajt' mint gádszikon a Burda-ban,
nappal hercegnő de éjszaka a műszakjában.
Teljesen más, túl jól ismeri a sarkokat,
a cégvezető arcokat, az eldugott kis parkokat.
Feszítő gyűlőlölet a kedves mosoly, harag,
kék-zöld foltok a szexi ruha alatt.
Elhagyva a fészkét a világ kurva ronda,
mert az anyja az ágy mellett neki nem ezt a mesét mondta.
Ha szükség van kp-ra a teste majd megoldja,
mert beoltották, hogy frankón nem lesz neki gondja.
De a muszájból szép lassan megszokás lett,
a ... végül is szép lassan csak egy ... lett.
Az élet meghajtogatta és formálta új alakra,
kivül még egész beül hullt szét ezer darabra.
Figyeld az arcot rajabb vassal jat mint egy emír,
olyan póráz lóg a nyakán amit éppencsak elbír.
A kabátja láttán egy egész állatkert felsír,
bankóval töröl picsát csak azért mert tök zsír.
Terít és teríttet, ha más kell azt is keríttet,
minden faszt felderített, téged is leteríttet.
De most ő következik éppen pakolja a lopottat,
mert villognak a fények fent a rendőr kopogtat.
Nyugodt az arcom ez csak rutin formaság,
biztos nem volt index mikor jött a kurvasáv.
Üresek a zsebeim, fasza, nincs nálam okosság,
lassan nézek fel ne az idegességet lássák.
Nem értette, hogy a nője miért volt feldobva,
ő már rég tudta hogy a fél város felnyomta.
A csaj hívta ki haverom a kékeket is rá,
tutra jöttek és tudták az éveket is már.
előadó:
Barbárfivérek
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kopetseg Krisztián
szövegíró: Für Tibor
Halpert Balázs
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1437
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kopetseg Krisztián
szövegíró: Für Tibor
Halpert Balázs
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1437
kapcsolódó videók
keressük!
