Szabadság-dal (Iván dala)
Szabó Miklós
mért szenved egy ember a másikért?
Miért, hogy egyik gazdag úr,
a másik a porba hull?
Ahol a sorsa örökös áldomás,
van háza, földje száz,
de mindenéből mi jut neked,
csak sáros cipője, semmi más.
Az életedben más cél úgy sincsen,
hát fényesítsed szépen!
De itt van már a fényes hajnal,
már süt reám a napsugár.
Indul a nép diadalmas rajjal,
és büszke szívünk zenéje száll.
Mert eljött az a boldog óra,
már hallom szép harangszavát.
A szabadság lemosolyog ma a porba,
és nem lesz többé szolgaság.
Mert eljött az a boldog óra,
már hallom szép harangszavát.
A szabadság lemosolyog ma a porba,
és nem lesz többé szolgaság.